DVTK-játékossal közöl interjúkat jónéhány sport- és hírportál napok óta: ilyen sincs sűrűn! José Luque Miskolcra igazolása az apropó. A merítésből a RoyalMagazin se maradjon ki. A néhány hete az Andrássy útra érkezett, pár edzőmeccsen pályára lépett és mindegyiken gólt szerző, gólpasszt adó spanyol futballista Magyarországra szerződése – amit Diósgyőrben a múlt héten jelentettek be hivatalosan is – talán az egész hazai fociszféra aktuálisan legnagyobb szenzációja. S történik mindez az NB II-ben, tehát a másodosztályban… Érdekes sztori, amit nem véletlenül kapott fel számos újság és internetoldal. Egykori spanyol (másodosztályú) gólkirály Miskolcon! A tavasszal a feljutásért küzdő DVTK sikerének kulcsa lehet a 32 éves középpályás, aki Diósgyőr előtt például az Atletico Madridban is megfordult.
A dvtk.eu, a hivatalos klubhonlap nyomán közöljük vele a múlt pénteki, Kazincbarcika elleni felkészülési mérkőzés (8-1) után – „Új ország, új nyelv, új kihívás” címmel – készült interjút.
– A drukkerek jelentős része, s talán nem is csak Miskolcon, még most sem tért magához a meglepetéstől: egy, már a spanyol első osztályban, igen neves csapatoknál is szerepelt, második ligás gólkirályi címet birtokló játékos hogy kerül hazánk… Az NBII-be. Szóval megkerülhetetlen a kérdés, s nem is nagyon ragoznánk: tulajdonképpen hogy kerülsz ide?
– Futballozni jöttem. Azt szeretnék, méghozzá most a Diósgyőr színeiben.
– De azért szeretnénk valamit tudni a szenzációs ideigazolás részleteiről, hátteréről!
– A spanyolországi ügynökömmel csapatot kerestünk számomra. Miután végeztem a Murciánál decemberben a játékosok szervezete révén játszhattam meccseket. És akkor jött a külföldi lehetőség. Az ügynököm kapcsolatba lépett a Diósgyőrrel.
– Spanyol játékosokra amúgy sem jellemző, hogy idegen bajnokságokban próbáljanak szerencsét.
– Esetemben egyszerű a helyzet: otthon nem volt csapatom. Felajánlották ezt a lehetőséget. És én szeretnék játszani. Ez a három tényező adódott össze. A magyar fociról amúgy valóban keveset tudtam, de amikor elért a megkeresés, elkezdtem utánanézni, érdeklődni, tájékozódni. Miskolcról vagy a DVTK-ról pedig nem tudtam azelőtt semmit. De mára utánanéztem a neten.
– Ha magyar labdarúgás, akkor egy spanyoltól kérdezni sem kell, hogy ami elsőre eszébe jut, az nyilván Puskás Ferenc.
– Igen, természetesen.
– Ez itt most viszont a magyar másodosztály. Ezek szerint nem riasztott el a tény.
– Mindig is szerettem a kihívásokat. Az élet maga egy nagy kihívás.
– A miskolci szurkolók találgatják, elsősorban csatárként, avagy középpályás poszton érdemes rád számítani.
– Középpályás vagyok, bal oldali. De játszottam már pályafutásom során csatárt, sőt, baloldali védőt is.
– Azt azért tudjuk, hogy a gólszerzés az erősséged.
– Még inkább a passzolás.
– És a szabadrúgások, ugyebár?
– Igen.
– És még védekezni is tudsz.
– Igen.
– Ha már a pályafutásod eddigi szakasza szóba került: a karrieredben hova helyezed el ezt a miskolci szereplést?
– Kihívás, ahogy mondtam. Új ország, új nyelv, itt minden új számomra.
– Apropó, nyelv. Tanulsz magyarul?
– Angolul kezdtem tanulni. Úgy hallottam, itt az emberek 80-90 százaléka tud angolul.
– Ebben nem vagyunk biztosak…
– De, a villamoson, meg a taxiban is azt tapasztaltam, hogy értenek angolul. Még a kisgyerekek is.
– És arról mennyire szereztél benyomásokat, hogy a helyi szurkolók mekkora várakozással tekintenek a játékod elé?
– Várakozások? Valószínűleg ugyanazt várják tőlem, mint máshol: gólokat, jó focit. Hogy mindent megtegyek ennek érdekében. Egy új kihívás, aminek meg kell felelnem. Hogy lássák, valóban megérdemeltem a bizalmat.
– Pár hete úgy utaztál haza, hogy a családod körében szeretnél dönteni a hogyan tovább kérdésében. Hallhatunk róluk valamit?
– Nős vagyok, két gyermekünk közül a fiú hatéves, a kislány három. Mit szóltak az ideszerződésemhez? Először meglepődtek. De tudják, hogy otthon szinte lehetetlen volt munkát találnom. A feleségem amúgy is mindenben segít, támogat. Lelkesedett a magyarországi lehetőség miatt ő is.
– Követnek téged ide?
– Egyelőre semmiképp sem, júniusig egyedül leszek.
– De meglátogatnak talán?
– Minden bizonnyal.
– Egy könnyedebb, ám annál aktuálisabb kérdés a végére: otthon játszottál-e már havas pályán? Mert úgy néz ki, itt fogsz…
– Talán kétszer-háromszor. De nem akkora hóban.
Balogh Attila
