2024. 03. 28. csütörtök

Gedeon, Johanna
1 EUR 395 HUF
1 GBP 461 HUF
Harmadszor is üveg a 'Tigris?

Harmadszor is üveg a ‘Tigris?

Harmadszor is üveg a 'Tigris?Az elmúlt húsz év legnagyobb hazai filmsikere; ha nem is feltétlenül a pénztáraknál, de a popkulturális hatásait illetően mindenképpen.

Talán fel sem kell idéznünk azokat a bon mot-kat, amelyeket az Üvegtigrisnek köszönhet a beszélt nyelv: alighanem bármely olvanak eszébe jut már is egyik-másik, ráadásul azzal a jellegzetes hanghordozással, ahogyan a mozivászonról Dzsoki vagy Róka szájából hallhattuk. Az említett figurákat és hasonlóképp vicces (nevű) társaikat alakító színészeknek sem lehet könnyű elszakadni a pokolian jellegzetes karakterektől, amiket szinte mintha rájuk öntöttek volna. Annyira nem, hogy lám, nem is sikerül: a 2001-es alapfilmet öt évre rá követte a közönség által jóformán kikövetelt folytatás, az elmúlt hetek híre pedig az, hogy előkészítés alatt áll az ÜT3.
Mi, miskolciak tudjuk, hogy ez a „modern mítosz” földinknek köszönhető: Búss Gábor Olivér nevét már helyi újságíróként sokan megjegyezhették, az ÜT sikere nyomán pedig kis híján médiasztárrá avanzsált – ám „megmenekült” ettől a kétes státusztól, s lett, amivé lennie kellett: elismert szakembere a tévés és filmes írásnak, keresett script és gegszerző. Nagyban megnövekedett elfoglaltságai kapcsán szülővárosát a fővárosra kellett cserélni. De csak azt; szívet nem.
– Ha hirtelen rákérdeznek, nem tudom, hány éve költöztem el Miskolcról. Sőt, ha nem hirtelen kérdeznek rá, akkor sem. Talán öt, de nem esküdnék meg rá. Valószínűleg pont azért, mert a család nagyobb része itt lakik, a feleségem családja is itt él, úgyhogy mi mindenképpen hazajövünk, rendszeresen jövünk, tehát nincs meg benne a várostól elválás „előtte-utána” választóvonala, amihez olyan nagyon tudnám kötni a változást – reagál a fenti felvetésre Olivér, akivel interjúnk készítésekor a régi kollegialitás és barátság okán tegeződünk.

– A ‘Tigris kirobbanó népszerűsége azt hozta, hogy a filmes-tévés szakmában is ismert lettél, elkezdtél mindenféle felkéréseket kapni. Ezért kellett Pestre költöznöd?
– Annak idején jött egy olyan pillanat, hogy mivel tudtam, az akkori menyasszonyom – Alexandra, akivel azóta összeházasodtunk, sőt, tavaly megszületett a lányunk, Léna Sára – Budapesten marad az egyetem után, egyértelművé vált, hogy nekem kellett alkalmazkodnom a helyzethez. Akkor a Rádió1 akkor induló új reggeli műsorát kezdtem szerkeszteni, vicces témákkal és megszólalásokkal feltölteni. Szeptemberben lesz két éve, hogy szabadúszó lettem, illetve fixen dolgozom egymástól különállóan működő tévés produkcióknak. A Beugrót írom és szerkesztem, a Hal a tortán műsoraiban dolgozom forgatókönyvíróként, és több mint egy éve szorosabbra főződött a viszonyom egy televíziós produkciós céggel, velük dolgozunk különböző tévéműsorokon.

– Elsőként kellene említeni egy különleges médiumot, amely a legmagasabb rangú siker hozta el eddigi pályafutásodban.
– A napi munka mellett Rudolf Péterrel és Hársing Hildával megírtuk, létrehoztuk a Keleti Pu. című színdarabot, illetve ahogy elneveztem, „síndarabot”, ennek 2008 márciusában volt a bemutatója a pesti Új Színházban, ahol azóta is jobbára telt házzal játsszák, aminek természetesen nagyon örülünk. Már a budapesti évek alatt született az Üvegtigris 2., ez íróilag jobbára tőlem, és a Kútfejek című film, utóbbinak társforgatókönyvírója voltam.

– Most meg már a harmadik részről hallani. A borítékolható fogadtatás miatt már jó időben kérdezem: negyedik rész?
– Az első epizód úgy született, hogy egy autóbalesetben csúnyán összetörtem magam, amiatt volt időm, kórházban fekve, írkálni. Most, a harmadik rész épphogy elkezdődött, újabb baleset ért, combtörés. Úgy döntöttem, több páratlan részt nem írok a ‘Tigrisből. Elméletileg egy negyedik még belefér… Komolyra fordítva a szót: igazából az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az első rész után senki nem kérdezte, hogy lesz-e második, ellenben a második után már sokan érdeklődtek, várható-e harmadik. Volt, aki gyakorlatilag a bemutató után már erről faggatott, később pedig egyre többen, a közönségtalálkozón rendszeresen felmerült, ugyanúgy a bemutató után, mint pár évvel később. Persze, nyilvánvaló, hogy egy filmet nem csak a nagy közös akarat hoz létre, hanem rengeteg pénz. A producerek most úgy érezték, hogy összejön. Mi meg úgy éreztük, hogy nekünk is össze fog jönni… Ennek a résznek a történetét is Hársing Hildával és Rudolf Péterrel rakjuk össze.

– Viszontlátjuk-e a már megismert és megszeretett karaktereket, s elárulhatod, milyen kalandba keverednek ezúttal?

– A forgatókönyv még nincs kész, hetente többször találkozom az alkotótársaimmal-barátaimmal és dolgozunk rajta.

– Valamit azért elárulhatnál nekünk, csak nekünk!
– …Aztán megállít egy színész egy sötét sikátorban, hogy úgy volt, ő vadászpilóta lesz, közben meg csak portás lett…

– Aha, szóval lesz vadászpilóta és lesz portás!
– Ejnye, véletlenül kiszaladt a számon… Nem, csak viccelek, sem egyik, sem másik nem lesz benne. Valójában talán annyit lehet már most előrevetítenem, hogy ez a rész már nem csak Tinnyén és nem csak az Üvegtigrisnél játszódik – de azért természetesen hűek is maradunk az eredeti közegünkhöz, lesz Üvegtigris büfé és lesz „ízi rájder öcsém…”. De ezen kívül új helyszíneken új helyzetekbe is belesodorjuk a szereplőket.

– A három évvel ezelőtti folytatás írásának idején lehetett hallani – sokat meséltél erről -, hogy mennyi, de mennyi ötletet dobtatok fel, s vetettetek el részben, akár több filmre való jelenet is papírra került, amelyeknek csak egy része jutott el a celluloidszalagig. Ezekből netán hasznosul valami az újabb nekifutásra?

– Ha jól emlékszem, eddig nem nagyon forgattunk vissza semmit. Úgy van ez, hogy remélem, lesznek még filmek, amelyeken dolgozhatok és nyilván nagyon fogom szeretni őket és majd azokra koncentrálok, még az is lehet, hogy öröm lesz más stílusokban is kipróbálni magam – de a kedvencem azért a ‘Tigris marad. Amikor a másodikat bemutattuk, körülbelül két hét múlva már hívtam Rudolf Pétert, hogy kitaláltam egy jelenetet, majd tegyük bele, ha valaha folytatjuk még. Szóval mivel ez nekem nem egy „írjuk meg és fizessenek” jellegű üzleti vállalkozás, hanem a megírt figurák voltaképpen a „barátaim”, időnként történnek velük dolgok a fejemben és akkor azt lejegyzetelem, vagy csak megpróbálom megjegyezni. Bízom benne, nem olyan betegség tünete ez, hogy epizód lesz belőlem a Dr. House-ban, hanem normális – de a film karaktereire valóban mint közeli ismerőseimre, barátaimra gondolok.
– Megnyugtathatlak, mi is. Öröm lesz viszontlátni őket. És hadd drukkoljak még azért, hogy Dzsokiból Babetta-bajnok és postarabló után vadászpilóta is lehessen! De legalább portás…

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek