A motormizéria romba döntheti a privát csapatokat
Amikor két évvel ezelőtt gőzerővel készült a Forma-1 az új turbóérára, bár néhányan ellenezték ugyan a változást, valójában kevesen sejtették, hogy a motorok előtérbe helyezése tömegével fogja padlóra küldeni a privát csapatokat.
Mondhatnánk, hogy a Mercedes egyszerűen túl jó munkát végzett, aminek köszönhetően két éve bérli ki magának a dobogó legfelsőbb fokait. Ez ugyan nem teszi túl izgalmassá a versenyeket, de mindig is voltak szabályváltozások, amelyek egyeseknek kedveztek, míg másoknak nem. Addig, amíg csak egy-két csapatot érint súlyosan egy új korszak, el is lehet és el is kell fogadni a helyzetet, a jelenlegi motormizéria azonban már csaknem az egész Forma-1 működését veszélyezteti. Miután pillanatnyilag mindössze csak négy motorszállítója van a csúcskategóriának (hol van már az ezredfordulót követő aranykorszak pluszban a Toyotával, a BMW-vel és a Cosworth-szal), igen negatív következménnyel jár, hogy ezen négy beszállító közül a Renault és a már tragikomikumig süllyedő Honda is képtelen sikeresen megvívni harcát a technikával. Ennek egyenes következménye nem is lehetett más, minthogy a hátrányosan érintett csapatok is a Mercedesszel és a Ferrarival kívánnak partnerségre lépni.
Idő előtti szakítás
Az is várható volt, hogy ennek az új korszaknak a legnagyobb vesztese, a 2010 és 2013 között négy bajnoki címet bezsebelő RedBull indítja el a dominót, és a gyenge és megbízhatatlan erőforrásokat szállító Renault-val való elmérgesedett viszony után a vezérkar – a „kistestvér” Toro Rossot is bevonva a dologba – az idő előtti szakítás mellett dönt. Utólag azt mondhatná az ember, hogy a „Bikák” gyakorlatilag amatőr hibát vétettek azzal, hogy nem néztek szét elég körültekintően a piacon, de valószínűleg a RedBull mindenre gondolt, csak arra nem, hogy mint utólag kiderült, kivívott pozíciójukat féltve(!) sem a Mercedes, sem a Ferrari nem kíván majd erőforrást biztosítani nekik (legalábbis a legfrissebbet biztos nem). Ezzel az energiaitalosok gyakorlatilag lábon lőtték magukat!
Az más kérdés, hogy mennyire fair viselkedés a Mercedes és a Ferrari részéről a RedBull elutasítása, mindenesetre ez az egész huzavona rég nem látott patthelyzethez vezetett. A Mercedes persze (jogosan) hivatkozhat arra, hogy igen sokat fektetett az új motorformulába épp azért, hogy véget vessen az osztrák csapat dominanciájának, és bolond lenne, ha most tálcán kínálná a legerősebb motort egy közvetlen riválisának. Az is világos, hogy a Haas csapat érkezésével – papíron legalábbis – növekvő F1-es létszám, valamint a Renault és a Honda kizárólagos, „egy csapatos megegyezése” több ügyfélmotort kívánna mind a Mercedestől, mind a Ferraritól, amelynek legyártása nem kis anyagi és emberi erőforrás többletet igényel.
Így vagy úgy, de a világmárkát reprezentáló csapat sem enged a huszonegyből, hisz méltatlan lenne számukra egy kevésbé versenyképes motorral versenyezni, hát még úgy, hogy megegyezés híján már most is óriási késésben vannak a jövő évi autó tervezésével. A RedBull 2005-ös F1-es debütálása óta felépített egy tökéletesen működő struktúrát, kiváló szakemberekkel, és az aerodinamikát tekintve talán ma is ők jelentik az etalont. Megszokták, hogy a sikereknek köszönhetően az elmúlt években folyamatosan képernyőn voltak vasárnaponként, hogy dübörög az üzlet, fogynak a dobozos italok, így a marketingre épülő privát istállóként – akikből nyilván kevesebb érzelmet vált ki a Forma-1 varázsa, mint egyes tradicionális autógyárakból – egyszerűen nem éri meg nekik a második ligában versenyezni. Ahogy más általuk szponzorált sportágakban sem engedik meg maguknak, hogy ne legyenek sikeresek. Az osztrákok fenyegetését, miszerint kilépnek a száguldó cirkuszból, ezért illik komolyan venni, még akkor is, ha rengeteget fordítottak az utánpótlásra, a nagyon tehetséges fiataljaik kinevelésére. A 2020-ig aláírt F1-es elkötelezettségük miatt az az 500 millió dolláros kilépési összeg azért nyilván megfontolásra készteti még a tulajdonos Mr. Mateschitzet, legalábbis ami a kiskapu keresését jelenti, hogy a rajtuk kívül álló okok miatt mégse annyi legyen az annyi. A felmerülő jogi kérdésekbe mi kívülállók aligha látunk bele, mindenesetre a RedBull elvesztése higgyük el, hogy a Forma-1-nek fájna jobban!
Többszörös gond az F1 háza táján
Van elég gond az F1 háza táján enélkül is, elég csak a csőd szélére jutó Lotust vagy épp a gyenge Hondával bajlódó McLarent megemlíteni. Előbbi legalább egymásra talált a már visszavonuláson gondolkodó Renault-val, amelyre az arany-feketék (anyagiak terén legalábbis) megmentőként tekinthetnek. A királykategóriának az is komoly érvágás lett volna, ha egycsapásra elveszít egy nagy motorgyártót és egy Lotus kaliberű csapatot. Így is elég bizarr képet fest a világ felé luxust közvetítő, autóssportok csúcsát szimbolizáló Forma-1-ről, hogy az egykori legendás istálló kulcsra zárt motorhome-ja híján vendéglátóegység, étel és komplett berendezés nélkül, amolyan sátortábort felütve tengeti életét egy versenyhétvégén. (Az, hogy Japánban a kifizetetlen számláknak köszönhető nélkülözés ellenére is emberfelettien végezte el munkáját az enstonei legénység – ironikusan mondva étel helyett legalább fontos pontokat letéve az asztalra – szinte hihetetlen.) A Lotus gárdája azonban a gyári Renault-vá alakulással – legalábbis az aláírt szándéknyilatkozat szerint – biztosan megússza a kiszállást. Aztán, hogy milyen autót tudnak összekalapálni az idén Mercedes köré épült, már jóval hatékonyabban működő gépből a megörökölt eddig ismeretlen mértékű tartozással, az más kérdés.
A McLaren pokoljárása sem emeli az F1 fényét, az Olasz Nagydíj óta folyamatosak az egymásra mutogatások a várakozásokhoz képest magát messze alulmúló Hondával, akik még csak nem is értik egyelőre, hol vesztek el az új motoregység és az elektronikus rendszerek összehangolásának erdejében. A McLaren maga sem hitte, hogy az évad végén is utolsóelőtti csapatként kullognak majd a mezőny után, és Fernando Alonso Japánra időzített kiborulása sem sok jót vetít előre. Annak még soha nem volt jó vége, ha a spanyol elkezdte szidni az „övéit”, így nem lepődnék meg, ha ez a McLaren-Alonso házasság sem élné túl az egy évet. Főleg, hogy a 2016-os idényről már most reményt vesztve beszélnek az időt kérő távol-keletiek. Ez minden, csak nem ideális szponzorfogó időszak a wokingiak számára, sőt egyre másra lépnek ki a támogatók Ron Dennisék mögül.
A „konkurencia” problémái után a Mercedesnek és Ferrarinak már csak a saját belügyeire kell koncentrálnia, arra viszont nagyon, így előrevetíthető, hogy az olaszokkal szemben egyre kisebb előnnyel rendelkező stuttgartiak a továbbiakban egyre inkább a gyári Mercedes fejlesztését favorizálják majd, ami csak idővel juthat el a partnercsapatokhoz. Erről már mostanság is panaszkodott például a Williams istálló, akik alig várják, hogy a monzai újítás hozzájuk is elérjen egy napon. A tendencia már látható, és ha a többi visszább szoruló privát csapat mellett még a RedBull is kiszáll az élen folyó versengésből, akkor előre borítékolhatjuk, hogy minden a két gyári csapatról, a Mercedesről és a Ferrariról szól majd a jövőben.
Ezt Bernie Ecclestone is tudja, ezért nehezen elképzelhető, hogy a nagyfőnök nyomására valaki végül ne engedjen a RedBullnak a Forma-1 „épsége” érdekében. Mert ha ők és a Toro Rosso tényleg hátat fordítanak az F1-nek, a csapatonkénti három autó indításának lehetősége csak tovább mélyíti majd az eddig sem kis árkot a kisebb és a nagyobb költségvetésű csapatok között. A nagyok pontot, pénzt, egyszóval mindent vinnének, arról nem beszélve, hogy miután másoknak is megvannak a saját preferált tehetségei, így aligha akadna hely az összes RedBull versenyzőnek.
Valljuk be, Daniel Ricciardo, Daniil Kvyat, Max Verstappen és Carlos Sainz elvesztése kisebb katasztrófa lenne, hát még, ha a McLaren-Honda bajnokai, Alonso és Button a japánok szégyenletes szereplése miatt véletlenül idő előtt bedobnák a törölközőt.
Ecclestone-nak most valószínűleg minden befolyását és ravaszságát be kell vetnie, és nagyon hamar fordítani a rosszirányba induló hajó kormányán, már ha nem akar elvérezni a Forma-1 ezen az egész motormizérián.
Farkas Lívia
