2024. 07. 22. hétfő

Magdolna
1 EUR 391 HUF
1 GBP 464 HUF

Március 15-i körkép

Tüntetők hatoltak be a Bank Centerbe, és pirotechnikai eszközöket használtak
Tüntetők hatoltak be csütörtök kora este az V. kerületben található Bank Centerbe, ahol egy petíciót akartak átadni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselőjének.

Az MTI munkatársának helyszíni beszámolója szerint több mint százan – köztük Toroczkai László – bementek a Bank Center épületébe. Ott összevitatkoztak a portaszolgálattal, miután azt a választ kapták, hogy a nemzeti ünnepen üres az épület. Ekkor többen a futballmeccsekről ismert pirotechnikai fáklyákat égettek, majd távoztak az épületből. A rendőrök körbevették a Bank Centert.
A BRFK az MTI megkeresésére későbbre ígért tájékoztatást.
Fotó: Rendőrök állnak a Bank Center épülete előtt, miután Toroczkai László vezetésével petíciót kivántak átadni az IMF hazai képviseletének a korábban a Jégbüfénél tüntetők, akik részt vettek a Hatvannégy Vármegye ifjúsági mozgalom által szervezett demonstráción. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

XXXXXXXXXXXXXXXXX

 

 

„Ez az ünnep minden magyar ember szívéhez megtalálja az utat…”

Kazincbarcika – Száznál is több barcikai fiatal közreműködésével ünnepelt a város.

Rendhagyó módon március 14-én délután emlékeztek meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről, eseményeiről Kazincbarcikán.
A Fő téren tartott városi ünnepi műsor az elmúlt évek legsikeresebb és leglátványosabb megemlékezése volt. A kisovisok köszöntője után zenés-táncos koreográfiák, irodalmi összeállítás, illetve az alkalomhoz illő ének-és táncbetétek varázsolták el a közönséget. A műsorban több mint száz fiatal vett részt, akik a magyar történelem eme korszakát prózában és versben, dalban és táncban elevenítették fel, rendkívül színvonalas módon. A műsor óriási tapsot kapott; dicséret érte a Kazincbarcikai Összevont Óvodák kicsinyeinek, a Pollack Mihály Általános Iskola Árpád Fejedelem Tagiskola diákjainak, az Ádám Jenő Általános Iskola kórusának, a Kodály Zoltán Alapfokú Művészetoktatási Intézmény néptáncosainak, illetve valamennyi felkészítőnek.

Ez a nap örömünnep

Magyarország újkori történelmének egyik legmeghatározóbb napja és eseménye kapcsán Szitka Péter, Kazincbarcika polgármestere mondott köszöntőt.
Beszédében kiemelte, hogy az ilyen közös ünnepi megemlékezésen az a legfontosabb, hogy minden politikai jellegű megnyilvánulást mellőzve1848 szellemiségét juttassa el a közönséghez. Mert ez az ünnep minden magyar ember szívéhez megtalálja az utat, és mert mindaz, ami 164 évvel ezelőtt történt, maga volt a márciusi csoda. „Március 15-e örömünnep számunkra, visszaadja büszkeségünket és önmagunkba vetett hitünket. Nemcsak ma, hanem minden nap ez adjon erőt mindnyájunknak. Mert minden ünnepnek vannak virágai és minden ünnepnek vannak fényei. A tisztelet virágai és az emlékezés fényei.”

Sajtó-díj, koszorúzás és családi játszóház

Az ünnepségen a Magyar Sajtó Napja alkalmából hagyományosan átadták a BarcikaPress-díjat. Az elismerést a Kazincbarcika Város Kommunális és Kulturális Fejlődéséért Alapítvány 2007-ben alapította és minden évben olyan újságírónak ítéli oda, aki sokat tett, vagy tesz Kazincbarcika nyilvánosságáért és a város népszerűsítéséért. A BarcikaPress-díjat 2012-ben Göndör Judit, Kazincbarcika város szóvivője kapta.
A városi megemlékezést koszorúzás zárta: a megemlékezés virágait a Kazincbarcikai Ifjúsági Fúvószenekar kíséretében Egressy Béni szobránál helyezték el a város vezetői, intézményeinek, cégeinek képviselői, pártok, civil- és egyéb szervezetek.
A városi ünnepséget követően családi történelmi játszóház várta az érdeklődőket az Egressy Béni Művelődési Központ klubtermében. A szervezők az elmúlt évek óriási érdeklődéséből kiindulva számos műhelyben várták a kicsiket és szüleiket. Ezúttal az ünnephez kötődően zászlót, huszárcsákót és gyapjúkokárdát készíthettek az apró kiskezek, no és a lelkes felnőtt segítők.
A hosszú hétvége miatt rendhagyó napon, mégis a hagyományokat megőrző városi ünnepség résztvevői méltóságteljesen tisztelegtek ’48 hősei előtt. A helyi fiatalok pedig a márciusi ifjak „bőrébe bújva” jó példával szolgáltak arra, hogy milyen is a tehetséges, a múlt értékeit tisztelő felnövekvő generáció.

 

XXXXXXXXXXXXXXXX


A polgármester beszéde a miskolciakhoz márc.15-én

Miskolc – Ezen a verőfényes délelőttön szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy eljöttek ma ide. Így valódi közösségként emlékezhetünk mindazokra, akik 164 évvel ezelőtt hangot mertek adni a változás mindenkiben ott
szunnyadó igényének.

Ők voltak azok, akik akkor is elől jártak. Ők voltak azok, akik ki merték mondani, amit senki más. Bátrak voltak, és bátorságukból erőt
meríthetünk ma is.

Ők voltak azok, akiknek a haza szó hallatán az erő, a hűség és a remény jutott eszébe. Pont úgy, ahogy a magyar zászló színei is szimbolizálják. És bár 1601-ben már ezeket a színeket tartalmazó zászlót ajándékozott Báthory Zsigmondnak a török szultán, a nemzeti trikolór igazi erejét és jelentőségét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc erősítette meg.

Ma, nemzeti ünnepünk, március 15-ének délelőttjén az ősök, az elődök erejét, akaratát, tettrekészségét, és bátorságát érzem. És érezhetjük mindannyian, akik ma itt vagyunk.

Ez az az erő, amelyet véleményem szerint nemzeti összetartozásunk, magyarságunk megőrzésében 1848 márciusa képes leginkább betölteni. Az az erő, amely Kossuth, Széchenyi, Petőfi, vagy az „aradiak” neve hallatán egyetlen középpont felé irányítja a legtöbb józanul gondolkodó ember szívét és lelkét: az erő, a hűség és a remény felé. Remény az egységre, a kitartásra, a hazaszeretetre, a szabadságra, a szabad gondolkodásra.

És aki ettől embertársát egyénileg, vagy bármely közösséget megfoszt, az a természet ellen cselekszik. Így megengedett lázadni, és tiltakozni ez ellen. A forradalmárok is ezt tették. Amikor gondolataikban megérett és megfogalmazódott a vágy, pusztán hallgattak szívük hangjára.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a szabad magyarok bátor hangját halljuk 1848. március 15-én. Ez az erő, a hűség, a remény, a szabadság és a bátorság különös elegye jelen volt már Zrínyi, Bocskay, Thököly, Rákóczi küzdelmeiben is. Ők előzték meg negyvennyolc csodáját, és 1956 próbálta meg legutóbb beteljesíteni azt. Talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk,
amit nem végeztek el hőseink, azt ránk hagyták örökül, hogy a szabadság szellemében vigyük véghez elődeink akaratát.
Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Világosan látható, hogy az európai kereszténység nagy közösségébe bekapcsolódó magyarság már államalapító Szent István királyunktól kezdve képes volt hihetetlen áldozatokat vállalni. Kiemelkedtünk ezzel az európai nemzetek közül. Bátran kijelenthetjük, hogy a magyarság a polgári eszmék győzelméért folytatott küzdelemben méltó, és sokszor úttörő társa volt a kontinens meghatározó nemzeteinek, az angoloknak, a franciáknak, az olaszoknak, vagy éppen a németeknek.

Európa azonban most sem csendes. Nagy a zűrzavar, káosz van a fejekben, a lelkekben és az értékrendben. A mélyben érezhetően minden átalakulóban van.

Talpra Magyar! Hí a haza! Így zengett a máig szívet szaggató nemzeti dal első sora. Magyarország ma ismét a nagyhatalmak kereszttüzében áll. Ahogy 1848-ban, ma nekünk is el kell gondolkodnunk azon, vállaljuk-e a felelősséget hazánkért. Nem a vezetők, a politikusok felelősségére gondolok. Minden magyar ember erejére, hűségére és reményére.

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplő Közösség!

Talán nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az egyének és közösségek szabadságáért folytatott küzdelemben nemzetünk és Magyarország nem adósa sem a világnak, sem szélesebb hazájának, Európának.

Ne feledjük ezt el, különösen most, azokban a napokban, amikor Európa ránk figyel. Arra a nemzetre, amely az uniós jogokkal együtt akarja megőrizni szuverenitását, szabadságát, a szabad döntéshozás esélyét.
Most újra forradalmi a helyzet, de itt nem a 12 pont létjogosultsága a tét. Az Unió azt jelenti, szövetség. Szövetséget kötni pedig csak úgy lehet, csak úgy érdemes, hogy abban mi magunk is benne vagyunk. Együtt az elveinkkel, a múltunkkal, a jelenünkkel és a jövőnkkel.

Térjünk kicsit még vissza a múlthoz, hiszen abból táplálkozunk még ma is. Tartásunk, büszke kiállásunk gyökereinkhez köthetők, dicsőséges múltunkból hajtanak ki. És bárhogyan is ítélnek meg bennünket európai honfitársaink, azért történelmünk jelentős eseményei nekünk mindenképpen tanulságul is szolgálnak, példát, mintát, követendő elveket is megfogalmaznak. A történelem mi magunk vagyunk.

Ezért emlékezünk 1848 hőseire immár több mint másfél évszázada. Ahogy az óbort csak nemesíti az idő, ahogy Madách sohasem veszti
aktualitását, úgy egy-egy nemzet történelmének legnagyszerűbb pillanatai sem kopnak meg soha. S ha jól figyelünk, mindig megújuló útravalóval gazdagítanak bennünket.

Mit üzen tehát nekünk, a XXI. század magyarságának, Miskolc polgárainak 1848 eszmeisége? Mert igazából ezt kell megragadnunk. Hiszen nincs a magyar történelemnek még egy olyan napja, amelynek minden órája, kis túlzással: minden perce olyan ismert lenne a nemzet előtt, mint 1848. március 15.

Tudjuk az esőt, tudjuk, hogy mikor keltek a Pilvax hősei, mit tettek kávézás után, mi történt a nap folyamán. Ám ez csak a felszín. De mi lenne a lényeg, a máig ható igazság?

Kedves Miskolciak!

Annak idején a márciusi ifjak 12 pontban fogalmazták meg követeléseiket. Mi szerencsésebbek vagyunk, már nem kell ennyi mindenért megharcolnunk. Mégis, talán megfontolásra érdemes l848. márciusának aktualitásokhoz nemigen köthető, de annál fontosabb, történelmi korokon átívelő üzenete.

Az egyik ilyen az összefogásé, amelynek; valljuk meg őszintén nem vagyunk mindig birtokában. Negyvennyolc példát adott arra,
hogy az összefogásnak mozgósító ereje van, és példaértékű lehet az egész világ számára. A magyar forradalom polgári forradalom volt. De szabadságharcunk egyben nemzetközi is volt, hiszen a népek tavaszán a legtöbb európai nemzet követte példánkat, és kiállt jogaiért.

Mindenki egy emberként vett részt e harcban függetlenül társadalmi státuszától vagy nemzeti hovatartozásától. Együtt harcolt itt a lengyel Dembinsky, s honfitársa, a Petőfi által oly nagyra tartott Bem József, a szerb Knézich Károly és Damjanich János, a német Leiningen-Westenburg Károly, az osztrák Pöltenberg Ernő, és az angol Guyon Richárd. Magyarosan mondtam a nevüket, mert tisztelem bár nemzeti hovatartozásukat, hadd fogadjuk magyarrá is őket, azokat a hősöket, akiknek nagy többsége Aradon a magyarságért is méltósággal viselte a halált.

De érdemes felfigyelni egy közkatona, egy 48-as nemzetőr feljegyzéseire is, aki többek között ezt írja egyik rokonának: Pozsonyban az
országgyűlési ifjakból már a nemzeti őrség megalakíttatott, én is tagja vagyok. Ausztria felelős minisztériumot nyert. A papok a dézsmáról önként lemondtak.  Íme, a nemzeten belüli, társadalmi hovatartozástól független együttműködés példája.
Összefogás tehát nemzetiségek és társadalmi osztályok között. Miért? A szabadságért. Amely hasonlatos az egészséghez. Akkor hiányzik igazán, amikor nincs. Fuldoklunk nélküle. Nem is értjük igazán, hogy mi zavar bennünket nap, mint nap. Csak legbelül érezzük, hogy valami nincs rendben.
Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!
Kossuth Lajos így szólította meg a nemzetet 1848. december 22-én tudják, hogy a nép győzhetetlen, ha felkél rettenetes erejében
mert tudják, hogy a nép lehelete elfújhatja őket a haza földjéről, mint a szél elfújja a szemetet.

Ma is ebben rejlik az erőnk. A magyar nép tűr, tűr, és tűr. Aztán csak kitör belőle a szabadság vágya, és lerombolja a falakat az útból, és megmozgatja a sziklákat is, amik elé tornyosulnak.

A 21. század szabadságharca Miskolcon is folyik. Mi is, nap, mint nap megküzdünk azért, hogy közösen vallott értékeink visszakerüljenek oda, ahol méltó helyük van. Becsület, remény, szabadság és munka  ez a mi miskolci forradalmunk jelszava. És bár tudom, hogy mindennapjainkat megnehezítik gondjaink, a 48-as hősök emlékéből erőt merítve mi sem fogunk letérni a szabadság, a béke, az egyetértés, a hit, a remény és a munka útjáról.
Isten áldja a 48-as hősöket! Isten áldja Önöket és Miskolcot!

Fotó:MINAP

XXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Diktátor! – Megzavarták a mohácsi ünnepséget

Durva bekiabálások Mohácson

Nem telhet el nemzeti ünnep rendbontás nélkül. A mohácsi megemlékezést rendbontók zavarták meg.
A Dunántúli Napló szerint Szekó József polgármester épp bele akart kezdeni köszöntőjébe, amikor bekiabálások szakították félbe.

A ‘demonstrálók azt skandálták, hogy diktátor!, diktátor!. A rendőrök hamar közbeléptek és elvezették a rendzavarókat. Az intézkedés közben azt kiabálták, hogy’ ez a demokrácia, ez a nemzeti együttműködés rendszere’.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

 

Vona: mi vagyunk a 2006-osok politikai nemzedéke

Budapest, 2012. március 15., csütörtök (MTI) – Vona Gábor szerint az 56-osok és a 89-esek után megszületett a 2006-osok politikai nemzedéke is, amely nem vereségre, megalkuvásra és árulásra született, hanem győzelemre és szabadságra; a Jobbik elnöke erről csütörtökön beszélt pártja március 15-ei nagygyűlésén Budapesten.

A pártelnök a Bajcsy-Zsilinszky út és az Andrássy út kereszteződésében felállított színpadról, a Károly körutat az Anker közig megtöltő tömeg előtt hangsúlyozta: a 2006-osok szabadságot, igazságot és rendet szeretnének, mert ezek egyike sincs meg Magyarországon. Szerinte Orbán Viktor és a többi 89-es szabadsága csak “álszabadság”, mivel az emberek nem tudnak valódi döntést hozni. Magyarországon liberális demokrácia van, “egy totalitárius rendszer, a pénz diktatúrája, és nekünk annyi jogunk van, hogy négyévente választhatunk a jobbliberális Fidesz és a balliberális MSZP között”.

Vona Gábor élesen bírálta a kormányt, amiért még nem alkotta meg a földtörvényt, pedig 2014-ben lejár a külföldiek földvásárlási moratóriuma. Úgy fogalmazott: időben szól, hogy legyen idő vízágyúkat beszerezni, mert ha 2014-ben “egy cseppnyi földre ráteszik a kezüket külföldiek, abból nagyon nagy ribillió lesz. Mi nem békemenetet, hanem harci menetet szervezünk majd”. A tömeg ekkor hosszasan skandálta, hogy “Fegyverbe!”. A pártelnök hangsúlyozta: ha a magyarok szabadságát az Európai Unió veszélyezteti, akkor az EU ellen fognak harcolni, mert jelenleg Magyarország az EU gyarmata, a magyarok pedig rabszolgák.

A Fideszről szólva Vona Gábor úgy fogalmazott: a Fidesz politikája az, hogy “hallgasd meg, mit mondok, és készülj az ellenkezőjére”. A kormány azt mondja, hogy 2010-ben forradalom történt, de “hogyan lehet egy 53 százalékos választási győzelmet 1848-hoz hasonlítani?” – tette fel a kérdést. A kormány emellett saját bevallása szerint szabadságharcot is folytat, de “milyen szabadságharc az, amely bármit elvesz az emberektől, mindent feláldoz, csak hogy meg tudjon egyezni az IMF-el?”.

Vona Gábor hozzátette: “amíg lehet, reálpolitikus vagyok, de ha sarokba szorítanak, el akarják foglalni a hazámat, akkor harapok, mint az oroszlán”. Vona Gábor elismerte, hogy ez “nem reálpolitika és nem szalonképes, de szabadságharc”.

Balczó Zoltán, a Jobbik és az Országgyűlés alelnöke elsősorban arról beszélt, hogy pártja elindítja a parlamenten belül és kívül a saját „tavaszi hadjáratát” a magyar föld megvédése érdekében. Ha 2014-ben lejár a külföldiek földvásárlási moratóriuma, utána „az egész szuverenitását akarják majd kihúzni a magyarság lába alól” – jelentette ki. Szerinte Magyarország vagy az Európai Uniós tagságát tartja meg, vagy a termőföldjét. „Tagok legyünk vagy szabadok?” – tette fel a kérdést Balczó Zoltán.

Szegedi Csanád a párt alelnöke és európai parlamenti képviselője szerint régen volt ennyire aktuális 1848 mondanivalója, mert Magyarország nemzeti szuverenitása legalább akkora bajban van most, mint akkor volt. Hangsúlyozta: ki kell lépni az Európai Unióból, mert egy független, jóléti Magyarország számára csak és kizárólag az EU-n kívül van élet.

Gyüre Csaba, a Jobbik alelnöke a nemzeti érdekek mindenek feletti érvényesítéséről beszélt. Szerinte a termőföld és az ivóvízkészlet nemzeti kézben tartása a minimum, de ehhez szükségük van minden magyar emberre.

A nagygyűlés közönsége nemzetiszínű, árpádsávos és jobbikos zászlókat lobogtatva hallgatta a szónokokat. A résztvevők között üdvözölték a szervezők az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda, a Nemzeti Őrsereg és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjait is. A beszédek közötti szünetekben – versmondás és ének mellett – felolvasták a Jobbik ifjúsági tagozatának 12 pontját.

Foto: Vona Gábor, a Jobbik elnöke mond beszédet a Jobbik Magyarországért Mozgalom március 15-i ünnepi rendezvényén a budapesti Károly körút Erzsébet tér melletti szakaszán, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 164. évfordulóján.
MTI Fotó: Kovács Tamás

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Ünnepi megemlékezés Monokon

Március 13-án tartotta ünnepi ülését a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés Monok községben, Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter részvételével.

Az Ökumenikus istentisztelet után az ünneplők a Kossuth szoborhoz vonultak, ahol Demeterné Bártfay Emese, Monok Község polgármestere köszöntötte a vendégeket. Dr. Mengyi Roland, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke köszöntőjében kiemelte, ma már nem a nyílt csatatereken folynak az ütközetek, hanem a tárgyalóasztaloknál, ahol meg kell győznünk a korábbi évtizedekben sokszor megvédett Európát megújulást célzó tevékenységünk tiszta szándékáról. A harcnak ezt a formáját is vállalva megegyezésre, kiegyezésre törekszünk partnereinkkel, mert ez mindannyiunk érdeke! – hangsúlyozta a közgyűlés elnök.

Ünnepi beszédében Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter rámutatott, hogy a nemzet 1848-49-ben jelesre vizsgázott összefogásból, kitartásból, bátorságból. „Most is erre az összefogásra van szükségünk. Meg kell újítanunk az országot, hogy a munka ismét érték legyen. Meg kell újítanunk az államot, hogy az minél jobban tudja szolgálni a polgárait. ”

A Monoki Kossuth Lajos Népdalkör, valamint a Kossuth Lajos Általános Iskola és Óvoda gyermekeinek megemlékezése meghatotta a közönséget. Az ünnepi műsort követően a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit a Kossuth szobornál, Kossuth Lajos szülőházánál, valamint a Petőfi szobornál.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

A forradalomra emlékeztek

Koszorúzással és a Szociális Alapellátó Központ új épületének felavatásával ünnepelték Tokajban március 15-ét. Az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékező rendezvényen a városban működő politikai pártok és az intézmények képviselő helyezték el koszorúikat a Klapka- és a Petőfi emléktábláknál. A rendezvény két helyszíne között –hagyományosan- a tokaji és a tiszaladányi lovasok felvezetésével vonultak át az ünneplők.

Az egykori művelődési ház épülete előtt a Tokaji Ferenc Gimnázium tanulói adták elő a Tolcsvay-féle Nemzeti Dal feldolgozást, majd Demeter Ervin megyei kormánymegbízott mondott ünnepi beszédet. A politikus a nemzeti összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet, és kiemelte az 1848-as fiatalok tettének jelentőségét. Az országgyűlési képviselő elmondta, Tokaj nevével a nemzetet is jelképezi.
Májer János polgármester az új Szociális Alapellátó Központról szólt az épület avatóünnepségén. A beruházás fontossága mellett hangsúlyozta, hogy a felújítás a városképet is javítja, mert egy évvel ezelőtt még egy szinte romos épület állt Tokaj központjában. A szalagvágás után az ünneplő közönség is megtekinthette az új intézményt.

-kép és szöveg: EJ-

A gimnazista tanulók koncertje mellett többen is ünnepi műsorral készültek a Tokajban tartott Nemzeti Ünnepre. A Klapka emléktáblánál a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola diákja, a Petőfi emléktábla előtt (az új Szociális Alapellátó Központ épületének falán) pedig a Tokaji Ferenc Gimnázium tanulója, és Dr. Simon Csaba, a Fidesz tokaji szervezetének elnöke szavalt.

 

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek