Vasarely Don’t Go Home! címmel nyílik kiállítás a Városligeti NEO Kortárs Művészeti Tér-ben a magyar származású, Franciaországban világhírűvé vált művész születésének 120. évfordulója alkalmából. A május 14-től látható tárlat a hatvanas–hetvenes évek kísérletező hazai művészetének szemszögéből vizsgálja az op-art mester hatástörténetét, és részét képezi annak a háromtagú kiállítás-sorozatnak, amellyel Budapest idén méltóképpen emlékezik meg a világhírű mesterről – a másik két tárlat a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában nyílt. A NEO-ban több mint 70 műtárgyat felvonultató a tárlat három kulcsfogalom – a konstrukció, a rácsszerkezet és az illúzió – mentén hozza közös nevezőre Vasarely és a magyar neoavantgárd alkotásait, középpontba helyezve a fotóalapú műveket és a kísérleti filmet.
Három kiállítás, három nézőpont, egy zseni. | Ünnepeljük együtt a 120 éve született Victor Vasarelyt a Szépművészeti Múzeum, az Nemzeti Galéria és a városligeti NEO kiállításain!
Victor Vasarely születésének 120. évfordulója alkalmából 2026-ban nagyszabású, háromintézményes kiállítás-sorozat köszönti az op-art mester örökségét Budapesten: a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria és a NEO Kortárs Művészeti Tér egyenként önálló tárlattal, más-más szemszögből közelít Vasarely életművéhez és annak máig ható hatástörténetéhez. A három kiállítás együtt egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy a látogatók átfogó képet kapjanak az egyik leghíresebb magyar származású képzőművész munkásságáról. A NEO-ban nyíló kiállítással egy időben várja a látogatókat a Szépművészeti Múzeum Vasarely 120 című kiállítása, míg a Magyar Nemzeti Galériában március 19-től látható a Kinetikus Víziók. Nicolas Schöffer és Victor Vasarely dialógusban című tárlat. A három kiállítás kedvezményes közös jeggyel is megtekinthető, a Liget+ weboldalán megvásárolva.
Egy legenda újraértelmezése
Vasarely 1969-es műcsarnokbeli kiállításának megnyitója ma is élénken él a kortárs művészeti emlékezetben. Az eseményen Major János képzőművész barátai körében egy „Vasarely Go Home!” feliratú kis táblát emelt fel a tömegben – egy könnyed, mégis határozott gesztus, amely az akkori kultúrpolitikával való szembenállást és a hazatérő neves emigráns alkotók elvi elutasítását fejezte ki. Az akciót 2012-ben Andreas Fogarasi képzőművész dolgozta fel videoinstallációjában, megszólaltatva az esemény tanúit.
A NEO Kortárs Művészeti Tér most ezt a legendás pillanatot idézi meg, de merőben más szándékkal: a „Vasarely Don’t Go Home!” cím a kritikai elutasításon szeretne változtatni, és a párhuzamokat megmutatva újraértelmezni a világhírű alkotó és a hazai neoavantgárd viszonyát. Victor Vasarely születésének 120. évfordulóján a kiállítás arra kínál lehetőséget, hogy az op-art mestert saját korának tágabb művészeti kontextusában lássuk – nemcsak a kultúrpolitika által felkarolt szimbolikus alakként, hanem olyan alkotóként, akinek gondolkodásmódja mélyen gyökerezett abban a korszellemben, amelyet a hazai avantgárd is képviselt.
A kiállítás koncepciója
A Vasarely Don’t Go Home! három, Vasarely munkásságához is köthető fogalom – a „konstrukció”, a „rácsszerkezet” és az „illúzió” – köré szervezi anyagát. Ezek a fogalmak nem csupán formai kategóriák: a hatvanas évek végi, hetvenes évekbeli kísérleti művészet festészeten jóval túlmutató felvetéseit sűrítik magukba. A kiállítás médiumválasztása tudatos és karakteres: a festészeti átfedések könnyen felismerhető volta helyett Petrányi Zsolt kurátor a kameraalapú alkotást, a filmet és a fotót helyezi a vizsgálat középpontjába. Ezeken a területeken a konstrukció, a rácsszerkezet és az illúzió a valóság alapjain állt: a fogalmakat kreatívan értelmező alkotók között ott találjuk az avantgárd máig meghatározó alakjait, akik festészetük mellett fotóban és kísérleti filmben is megfogalmazták művészeti elveiket.
„A kiállítás azt a látszólagos ellentmondást igyekszik feloldani, amely Vasarely és a hazai neoavantgárd között fennállt. Az akkori avantgárd fenntartásokkal élt a sikeres, Franciaországba emigrált, a Kádár-politika által felkarolt alkotó művészetével szemben – mégis, ha nem a kultúrpolitikai kontextuson, hanem a kor vizuális gondolkodásán keresztül nézzük Vasarely munkásságát, meglepő párhuzamok rajzolódnak ki. A konstrukció, a rácsszerkezet és az illúzió fogalmai közös nevezőként kötik össze az op-art mestert és a hazai kísérleti fotó- és filmművészet alkotóit – akarva-akaratlanul ezek a párhuzamok határozták meg a hatvanas–hetvenes évek művészetének karakterét, és ezeket szerettük volna láthatóvá tenni.” – Petrányi Zsolt, kurátor
A kiállítás három szekciója – Konstrukció, Rácsszerkezet és Illúzió – egyenként egy-egy Vasarely-alkotás köré szerveződik, mellé állítva a hazai neoavantgárd rokon szemléletű munkáit. A Konstrukció szekció azokat a műveket mutatja be, amelyeken a képi elemek a kompozíció építőegységeiként jelennek meg – egy olyan felfogásmód, amely Kassák Lajos örökségéből táplálkozik, és amelyre Vasarely is alapvetően támaszkodott geometrikus absztrakcióiban; a kísérleti filmek területéről Maurer Dóra Kalah című alkotása a legszemléletesebb példa, amelyet Vidovszky László zeneszerzővel közösen hozott létre egy arab játék szabályrendszerére épülő, matematikai elveket követő ritmikus filmként. A Rácsszerkezet szekcióban Vasarely egyik legsajátabb formai megoldása, a négyzethálós szerkesztés kap teret, párhuzamba állítva a hazai neoavantgárd fotósorozataival, amelyekben a függőleges és vízszintes sorokba komponálás kompozíciós összefüggést teremtett a kiragadott pillanatok között – korai előképként Gyarmathy Tihamér üveglemezre festett és lenagyított munkái szerepelnek a tárlaton, míg Ventilla István Kaleidoszkóp című kísérleti filmje a matematika, a tudomány és a vizuális művészet mélyebb összefüggéseire világít rá. Az Illúzió szekció a látást megtévesztő alkotásokat gyűjti egybe, rámutatva arra, hogy Vasarely és a hazai progresszív alkotók más-más céllal nyúltak az illúzió eszközéhez: előbbi a síkábrázolás térbeli érzékelésével kísérletezett, utóbbiak a valóság igaz vagy hamis voltát firtatták – Pauer Gyula filozofikus „pszeudo” programja és Gulyás János 1970-es, azonos című filmje ma is döbbenetesen időszerű módon teszi fel ezeket a kérdéseket.
A kiállított művek
A tárlaton több mint 70 mű szerepel, köztük Vasarely-alkotások, valamint a hazai neoavantgárd meghatározó képviselőinek fotói, kísérleti filmjei és egyéb munkái. A kiállítás az 1959-ben alapított Balázs Béla Stúdió kísérleti filmjeiből is merít, amelyek a korszak leginnovatívabb alkotói törekvéseinek adtak teret. A Vasarely Don’t Go Home! kiállítást az intézmény gazdag kísérőprogram-kínálattal várja a látogatókat.
A helyszín és az új nyitvatartás
A Vasarely Don’t Go Home! kiállítás megnyitójával a NEO új nyitvatartással készül: a tárlat 12:00 és 19:00 között lesz látogatható. Ez az időbeosztás egyrészt a munka után érkező látogatóknak kedvez, másrészt tudatosan illeszkedik a Szépművészeti Múzeum zárási idejéhez – így azok, akik a Szépművészetiben megtekintik a testvérkiállítást, még aznap átlátogathatnak a NEO-ba is.
A Városligetben, a gyönyörűen felújított Millennium Házában található NEO Kortárs Művészeti Tér 2022-es megnyitása óta a Liget Budapest Projekt egyik kiemelkedő kulturális intézményévé vált. Küldetése, hogy a képzőművészeti kiállítások meghatározó helyszíne legyen, otthont adva a legfontosabb magyar és nemzetközi kortárs művészek tárlatainak – nemzetközi kontextusban leginkább a londoni Kensington Gardensben található Serpentine Galleryhez hasonlítható mind elhelyezkedését, mind megjelenését, mind pedig funkcióját tekintve. Az intézmény eddigi kiállításain olyan világhírű kortárs alkotók mutatkoztak be, mint William Kentridge vagy Bill Viola, illetve hazánk egyik legkiemelkedőbb kortárs művésze, Bozó Szabolcs, akinek Lelki társ – Soulmate című kiállítása óriási sikert aratott. Legutóbb Palkó György épületfotóinak nagyszabású tárlata volt látható a NEO-ban, és most a Vasarely Don’t Go Home! megnyitójával immár a második kiállítás nyílik meg ebben az évben az intézményben.
