Újabb ötven millió kidobott forint.
Felemás érzéssel hallgattam a minap a hírt, miszerint 50 millió forint pályázati pénzt hirdetett meg a kormány a szállodák részére. Tudom, hogy a budapesti szállodák voltak, s sajnos jelenleg sincs ez másként,akik leginkább megsínylették, hogy a járvány miatt nem jönnek a külföldiek hazánkba, s ezt valahogy ellensúlyozni szeretnék az újabb, könnyített pályázati lehetőséggel. Ezt a pénzt a hazai turizmus fellendítésére fordított marketingre kapják a szállodák.
Akkor miért is mondom, hogy ez mégis kidobott pénz?
Megfelel rá egy ugyancsak tegnapi hír. Hazánkban ma 750 ezer ember nem engedheti meg magának, hogy pihenni, üdülni menjen. A magyar tárdadalom három negyede él az uniós átlag szerinti szegénységi küszöb alatt, és a hazai szegénységi küszöb szerint is 13 százalék. Nálunk rosszabb helyen csak Románia áll a statisztikák szerint.
Tehát véleményem szerint az ilyen marketingre költött pénz bizony, kidobott pénz, mert nehogy azt higgyük, hogy az abaúji, gömöri, békési, szabolcsi, baranyai kis faluban élő szülők, nem szeretnék megmutatni gyermeküknek szép székesfővárosunkat, vagy hogy Ők nem szeretnének egy-két éjszakát szállodában töltve megnézni a múzeumainkat, sétálni a Margitszigeten, fürdőzni csodás gyógyvizeinkben?
Ez csak amolyan költői kérdés volt. Persze, hogy szeretnének, csak nem futja rá, hiszen még a hús, gyümölcs, a zöldség is luxuscikknek számít ezekben a háztartásokban, nem még az utazás.
Szerény véleményem szerint erről a helyzetről bizony a szállodák is tehetnek, mert amikor „szaladt a csikó”, úgy feltornázták az árakat, ahogy csak tudták. Akkoriban nem sírtak a hazai vendégek után, még csak eszükbe sem jutott az a lehetőség, hogy elérhetővé tegyék a belföldieknek a szállásokat, – tisztelet a kivételnek. Bezzeg azzal tudtak dicsekedni, hogy 55 százalékos telítettségnél, már nyereségesen működnek.
Annyi „hozzáértő” marketingest képeznek hazánkban, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Arról már nem is beszélve, hogy ez a szakma is lassan olyan lesz, mint a foci, hogy mindenki ért hozzá. Az viszont egyik tanult hozzáértőnek sem jutott eszébe, hogy nem hirdetni kellene a hoteleket, ez a pénzt nem marketingre költeni, hanem az árakat kompenzálni. Arra fordítani ezt az ötven, vagy akár még több tíz milliót, hogy azok a szálláshelyek kapjanak támogatást, akik olyan 2-3 éjszakás csomagokat dolgoznak ki a hazai vendégek számára, hogy ez a lehetőség elérhető legyen a legszegényebbeknek is. Eszembe sem jut senkit kioktatni, csupán egy ötlet volt arra, hogy az adóforintjainkat, ne dobáljuk a kútba. Igaz ez nem marketing, hanem egyszerű gazdaságtan.
Ugyanis régi, de igaz mondás az, hogy az üresen tátongó szálloda a legdrágább hotel…
Orosz B. Erika
