Ha megszűnik egy számunkra fontos kapcsolat, célunkat, életerőnket is elveszítjük. Mert az ember együttműködésre született. Ezt a gondolatkört többféle szempontból is megközelítették a miskolci regionális könyvtári szakmai nap előadói. Ugyanis a kapcsolatteremtő, közösségépítő tudást jól kell használni minden spontán könyvtáros-olvasó kapcsolatban és a szervezett foglalkozásokon is.
Az Esélyteremtés, közösségépítés a kistelepülési könyvtárakban című kétnapos, három megyét vendégül látó szakmai találkozót a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár rendezte Miskolcon. Az előadók között azonban fel lehetett fedezni Vecsei Miklós nevét is, aki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, Pál Feri atyáét, aki mentálhigiénés szakemberként érkezett, vagy Csókay András idegsebészét. Jogos lehet a kérdés, hogyan kapcsolódik az ő szakterületük a könyvtári munkához?
– A könyvtárak a kutatók-olvasók csöndes termeiből egyre inkább közösségi térré váltak. Az információszerzés sokrétű lehetőségét kínálják, és azt is, hogy egy klubban, előadáson, kézműves vagy biblioterápiás foglalkozáson újabb és újabb emberekkel ismerkedjünk meg, működjünk együtt. Különösen igaz ez a kistelepülési könyvtárak esetében – mondta a szakmai nap indíttatásáról dr. Prokai Margit, a könyvtár igazgatója.
Mindezt a feladatot természetesen az olvasóvá nevelés jegyében végzik. Ugyanakkor a „jó könyvek” ajánlása csak azok esetében elegendő, akik már eleve olvasnak. Ahhoz, hogy a közösségi térben valóban közösségek szülessenek, hogy valaki olvasóvá váljék, sokrétű tudás szükséges.
Sokat változtathat mindannyiunk hozzáállásán, és így egy-egy könyvtáros-olvasó kapcsolaton is, ha eszünkbe jutnak Vecsei Miklós szavai, miszerint fentről, a mi kis „jóléti erkélyünkről” nézve nem tudunk segíteni az „alul járón”. Fel kell venni az ő pozícióját, igen, le kell „térdelni” mellé, mert csak együtt lehet felállni: annyira és akkor, amennyire és amikor a gyengébb képes rá.
Vagy Pál Feri atya gondolatmenetén haladva valóban elhisszük, hogy ha pozitívan nyitunk egy párbeszédet, akkor annak szinte biztos, hogy nyereség, bizalom, legjobb esetben együttműködés lesz a vége. Ehhez viszont az is kell, hogy tudjuk: az érték mindenkiben benne van, akkor is, ha az adott szituációban nem mutatkozik meg azonnal.
A könyvtárosok természetesen nem szociális-mentálhigiénés szakemberek – de ez a muníció segít jobban, hatékonyabban végezni a napi munkát, az olvasókkal, és főleg a leendő olvasókkal való kapcsolattartást és -erősítést. A szakmai nap kiemelt könyvtáros témája pedig a biblioterápia volt.
– Biblio, mint könyv és terápia, mint kísérés, a szó eredeti jelentése szerint – tisztázta Sóron Ildikó könyvtáros, biblioterapeuta. – Irodalmi művekkel kísérjük az egyént azon az úton, aminek fő célja az önismeret, a személyiség fejlesztése. Ezért is kell minden programot az adott településre, az adott csoportra szabni, és így, tapasztalataim szerint nemcsak az egyes személyek fejlődnek, de valódi közösségek is létrejönnek.
A szeptember 21–22-ei szakmai napról Borsod-Abaúj-Zemplén mellett Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több mint félszáz könyvtárosa vitt haza a városi és azok által a kistelepülési könyvtárakba felfrissült szemléletet és ismereteket.
