Oroszország nem feltörekvő, hanem „félrefejlődött” ország, így óriási tévedés lenne azt gondolni, hogy az olcsó olaj miatt az orosz gazdaság képtelen a dinamikus növekedésre – mondták a Trusted Sources vezető elemzői a Pioneer Investments makroökonómiai fórumán. Igaz, ehhez politikai eltökéltség és reformok kellenek.
Nagy hiba lenne azt gondolni, hogy Oroszország növekedése teljes egészében az olajár függvénye – hívták fel a figyelmet egy közkeletű tévedésre a Trusted Sources, az egyik vezető független elemzőház képviselői a minap a Pioneer Investments makroökonómiai kerekasztalán. Az elemzők szerint Oroszország nem feltörekvő ország, sokkal inkább az elszalasztott lehetőségek és a tartósan rossz tőkeallokáció országa; technológiai fejlődéssel és az ebből fakadó termelékenységnöveléssel tartósan alacsony olajárak mellett is képes lehet folytatni a növekedést.
Oroszország tele van anyagi és humán javakkal, amelyek komoly felzárkózási potenciált jelentenek számára. „Alacsonyan lóg a gyümölcs a fán, csak invesztíció kérdése, hogy le is szakítsák” – fogalmazott a Trusted Sources egyik vezető közgazdásza. A kihasználatlan földek művelésbe vonása, a munkaerő mobilizálása és hatékony elosztása, a gépesítettség növelése és a lakásépítés felfuttatása mind komoly lehetőséget rejt az ország számára, ám kiaknázásuknak feltételei vannak.
Az egyik ilyen feltétel, hogy az orosz tőketulajdonosokat arra kell buzdítani, lássák meg a hazai lehetőségeket, vállaljanak kockázatot, és otthon invesztáljanak: ne elégedjenek meg azzal, hogy az ingatlanpiacon fektetnek be olyan lokációkban, mint például London, hiszen az orosz tőkepiacban is van lehetőség. Ez fundamentális változást jelenete az orosz tőketulajdonosok gondolkodásában, és jelentőségét tekintve fontosabb az orosz gazdaság számára, mint akár az olajár, akár Ukrajna kérdése vagy a politikai berendezkedés.
Ez utóbbiakkal is kezdeni kell persze valamit. A politikai elit túlságosan bebetonozódott a vezetés legfelső szintjein, ami azt vonhatja maga után, hogy hiányzik az igazi hajtóerő a strukturális változások végrehajtásához, pedig ez alapvető feltétele a befektetések fellendítésének. Ebben a vonatkozásban Kína is jobban áll, ahol minden centralizáltság ellenére megvan a rendje a legfelső vezetők rendszeres cseréjének, ami biztosítja a reformok végrehajtását.
Ami Ukrajnát illeti, az elmúlt 15 hónap riasztó és egyre mélyülő válsága után a konfliktus most befagyni látszik. Az állapot tartósnak bizonyulhat, ami egyfajta új egyensúlynak tűnhet a befektetők szemében. Ez segíthet abban, hogy a források meginduljanak az orosz kibocsátók felé.
Egyre nagyobb teret nyer a befektetők körében az a nézet, hogy Oroszország Kína alárendeltje a nagyhatalmi törekvések színterén. Látszólag alátámasztja ezt, hogy Kína lehetne az egyetlen ország (szemben a kisebb gazdasági súllyal rendelkező Oroszországgal), amely bártan dacolhat az USA-val anélkül, hogy növekedése veszélybe kerülne – bár ezt a helyzetet még igyekeznek elkerülni a kínaiak.
Akik így vélekednek, alulértékelik az orosz–kínai kapcsolatok jelentőségét – hívták fel a figyelmet a Pioneer fórumán a Trusted Sources elemzői. Az orosz olaj- és gázvagyon, a jelentős védelmi kiadások, valamint az „új Selyemútban” betöltött orosz szerep mellett Kína abban is számára tetszetős mintaként tekint Oroszországra, ahogyan az gazdasági potenciáljában felnőni törekszik az Egyesült Államokhoz.
