Csupán csak elméleti síkon: milyen lenne, ha valamelyik barátunk ellen kellene tanúskodni? De továbbmegyünk: ha az a valaki közelebbi hozzánk, mondjuk a családtagunk, netán a saját gyerekünk? A Jacob védelmében pontosan erről a szituációról van szó. Ebben az elképesztő bűnügyi krimiben William Landay az apa főhőst óriási vívódásnak és bizonytalanságnak teszi ki, s a végére már ő maga sem tudja, mit és kinek, minek is higgyen, miközben eddigi élete darabjaira hullik szét…
Az említett férfi Andy Barber, aki a kerületi helyettes ügyészként dolgozik, és nem mellesleg úgymond kisvárosi mintaférfi, amiért tisztelik, rendes családapa és jól dolgozik. Ám ez az idilli, tökéletes kép összetörik, mikor tizennégy éves fiát, Jacobot az osztálytársa meggyilkolásával vádolják meg. A tinédzser természetesen tagad, az apai szív és kötelességérzés részrehajló. A bizonyítékok azonban mást mondanak, melyek egyre csak gyarapodnak. S efféle olaj-a-tűzre-helyzetben szoktak általában kiderülni a sötét titkok a múltból, amelyeket az ember legszívesebben soha sem tudott volna meg, mert a feje tetejére állítanak mindent, s kihúzzák a szőnyeget a láb alól.
A Jacob védelmében valójában több egy egyszerű, „sima” kriminél. Ugyanis a bűnügyi szál csupán a csomagolása napjainkban is aktuálisak tekinthető témáknak, melyek a család köré összpontosulnak. Ide tartoznak például a múlt titkai, a bizalom, az emberismeret, az árulás, a hazugság, az apai és hivatali/hivatási kötelesség, a küzdelem, a hit, a remény, a lelkiismeret – hosszasan lehetne folytatni a felsorolást. Mindezek pedig egy sorscsapásban testesülnek meg: Andy a védelmező apa és a tanú szerepébe kerül egyszerre – ez a kissé skizofrén állapot egy borzasztó nehéz, rendkívül embert próbáló helyzet. Pláne, ha a tagadhatatlanul egyértelmű bizonyítékok tudatában akar ártatlansága mellett tanúskodni.
Éppen ezek miatt pedig pszichológiai vonatkozása is van a regénynek: a főszereplő belső vívódásait, válságait követhetjük nyomon, lépésről lépésre, ami során mintegy kívülállóként, tárgyilagosan, valamint az ügy érintettjeként ismerhetjük meg a vádat, a bűntett részleteit, több szemszögű, ezáltal alapos képet kapva A krimi szerelmesei ennél a regénynél kevés közelmúltbeli jobbat találhatnak. Meghökkentő, megdöbbentő – különösen a végkifejlet hagyja a szájat tátva, vagy állítja le a szívet –, a karakterek életszerűek, az események sodrók, miközben az olvasók maguk is találgathatnak a tettest illetően. Orgia ez az intellektusnak és az idegeknek.
