Életünk során kikerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb erkölcsi dilemmákkal találkozzunk, melyek rendesen feladják a leckét a döntéshozatal, valamint az önmagunkkal, a lelkiismeretünkkel elszámolás terén. Ez is teszi az életet olyan nehézzé, komollyá, kihívássá. Mary Nichols A szökőkút című regényét ennek a témának szentelte, melyet az első világháború utáni Angliába helyezett. A főhősnő a folyton folyvást felmerülő morális kérdésekkel találja szemben magát – melyek száma értelemszerűen általában annál jobban szokott gyarapodni, minél tisztább és érzékenyebb az ember lelke.
Barbaráról van szó, aki igazi művészlélek, s ehhez a természet tehetséggel is megáldotta – ennek rendje-módja szerint festőművésznek is készül. Az egyetemista korú lány azonban édesanyja halálának feldolgozatlan terhét cipeli a vállán a tragikus esemény óta. Egyáltalán nem is csoda, hogy képtelen elviselni, elfogadni, hogy édesapja nem a saját korosztályából választott magának új társat. Így elmenekül otthonról.
De nem elég a fizikai eltávolodás; ennél nagyobb lépésre szánja el magát: férjhez megy, ami gyorsan történik, George annyira leveszi a lábáról a lányt. Ám a házasélet nem fenékig tejfel, több okból is. A férfi építőipari vállalkozása épp felfutóban van, így minden erejét és idejét ebbe fekteti bele. Innentől kezdve pedig az anyóssal él Barbara egy fedél alatt, akivel nem jön ki jól (van sztereotípia, ami sosem változik), s nem tud érvényesülni sem.
Mindeközben kezdettől fogva kétségek gyötrik, mert megannyi dologgal kapcsolatban talál megkérdőjelezhető tényeket. Így éli Barbara mindennapjait feleségként, anyaként, miközben mindent megtesz házassága életben tartásáért. Egyetlen vigasza, menedéke van csupán: a festészet. Valamint Simon, barátnője testvére, aki nem mellesleg szereti Barbarát. Látva, miként hervad női(es)sége, elkövet minden telhetők, hogy újra felvirágozni lássa a szívének oly kedves nőt. Csakhogy mindennek ára van.
A szökőkút egyszerű regénynek mondható, hiszen cselekménye egyáltalán nem bonyolult, ám mondanivalója már azért komolyabb. Számos morális kérdést vet fel (például a házassággal, a testi vágyakkal, az anyagiakkal kapcsolatosan), amelyek mind időtlennek tekinthetők, s némelyikkel akár mi magunk is találkozhattunk már az életben.
A mű fejlődésregény is, hiszen a főszereplő fontos, meghatározó döntéseit és belső küzdelmei nyomán végbe menő személyiségfejlődését követhetjük nyomon. Mindemellett pedig korrajz is, mert bepillantást ad az 1920-as évekbeli életvitelbe, társadalomba. Mindazonáltal nyomasztó, lehangoló is végigkövetni Barbara kételyeit, illetve fokozatosan növekvő szomorúsága, magánya tanúinak lenni, ahogyan egyre nehezebben viseli férje megbízhatatlanságát és a boldogtalan házasságot. Semmiképpen sem mondható tehát vidámnak a regény, de cserébe annál tanulságosabbnak.
Mary Nichols A szökőkútja tehát nem szívderítő, de elolvasása ennek ellenére sem hagy kellemetlen „szájízt” végül, hiszen remek portrét fest a múlt századi angol családi életről, melynek keretében el lehet elmélkedni erkölcsi kérdésekről. A történelmi és romantikus regények kedvelőinek tetszését minden bizonnyal el fogja nyerni.
