John Scalzinak is volt szerencséje megtapasztalni, milyen a rajongói népakarat: olvasói kiharcolták a Vének Háborúja című, eredetileg trilógiának szánt sorozat folytatását. Ám a negyedik résszel (Zoé története) már tényleg lezárult az a történet – ám született egy újabb, az univerzumban, de eltérő cselekménnyel játszódó könyv. Ezt a művet, A lázadás hangjait az emberiség fennmaradásáért folytatott gigászi küzdelemnek szentelte. A könyv különlegessége, hogy összesen tizenhárom epizódrészből áll, melyek eredetileg online láttak napvilágot.
Az alapszituáció a következő: a Föld fontos szerepet játszik az univerzumban azon okból, hogy a katonaság emberi munícióját adja. Ennek jegyében pedig kiemelt védelemben is részesül. Ám teljes körűen nem valósult meg, már ami az információkat illeti (melyeket eddig sikeresen visszatartott a Gyarmati Szövetség): a földlakók mér tudomást szereztek az őket fenyegető, univerzum felőli veszélyekről annak a bizonyos „Perry-incidensnek” köszönhetően. Ennek hála pedig az eddig biztos, stabil katonautánpótlás jövője veszélybe kerül.
A különféle régi-új fajok szövetkezni kezdenek a Szövetség ellen, akik „pályáznak” a Föld részvételére is. Viszont ekkora botrány után aligha bízhatnak meg a bolygó vezetői és lakói bárkiben is. Oldalt azonban választaniuk kell, nincs mese. Ami a Gyarmati Szövetséget illeti, számára rezeg a léc, s most talán minden eddiginél jobban kapálózik, hogy ne omoljon össze, fel. Politikai irányváltást alkalmaznak a nemzetközi színtéren: nyers erő helyett ezúttal a jól bevált és ismert politikai „játékszerekkel”, úgy mint a diplomácia, az intrika. No és a B csapatot is bevetik mint ráadást és utolsó mentsvárat, amely tagjai nem éppen a hagyományos megoldások hívei, és akik meglehetősen kacifántos, rizikós szituációkba keverednek.
A könyv tehát a B csapat bevetését követi nyomon. Az események villámsebesen követik egymást, gyakorlatilag feleszmélni sincs idő közöttük, annyi szünet, „üresjárat” nem telik el. A főszereplő, Harry Wilson a csapat vezetőjeként pedig viszi a prímet a karakterek körében: vicces, ironikus, gunyoros, játssza a laza nagymenőt a legszorosabb helyzetekben is, mikor már-már pengeélen táncolnak. Ilyen egy vérprofi, mondhatnánk. Na és persze a végrehajtandó feladatok sem piskóták, egyiken-másikon rendesen el lehet képedni. Ez a párosítás pedig együtt még nagyobbat üt.
Mint azt már írtuk, A lázadás hangjai kilóg a Vének háborúja művek közül: egyrészt novellafüzér, másrészt nem áll szoros kapcsolatban a négyrészes sorozattal. John Scalzi nem múlta alul a tőle megszokott minőséget, sőt. A sorozat rajongóinak egyértelműen kötelező, ezenkívül lehet akár ezzel is kezdeni az ismerkedést a szerzővel és a Vének háborúja világával.
