Robert Holdstock regénye meglehetősen rejtélyes, mitikus csengésű címmel bír: Mitágó-erdő. Az már elsőre sejthető, hogy valamiféle természet- vagy emberfelettiről lehet szó – amelyet a borítóillusztráció is igazol. Nos, ami ezt illet, még csak hagyján, de a Mitágó-erdő történetét illetően kő kövön nem marad: az mítosz hegyén-hátán – de nem hányavetin egymásra pakolva, hanem szépen rendszerezetten sorba rendezve, ahogyan egy jóravaló könyvespolcnak is illik kinézni.
1948-ban, a második világháború utáni Nagy-Britanniában járunk. Az angol Herefordshire büszkélkedhet azzal, hogy magáénak tudja az ország utolsó ősvadonjainak egyikét, amely a Ryhope-erdő nevet viseli. A Huxley-család igazán idilli környezetben élhet, hiszen otthonuk, a Tölgylak közvetlenül az erdő mellett található. De nem minden az, aminek látszik… Ugyanis a megboldogult családfőt, George-ot szabályosan rabul ejtette a vadon: megszállottan kutatta-kereste a különleges lényeket és a mitikus mondabeli hősöket. Életét ennek szentelte, családjával mit sem törődve, akik rendesen megsínylették az apa mániáját.
A Huxley-fiúkról elmondható, hogy e téren nem esett messze az alma fájától: a háborúból egyenesen hazatérő Christian úgy dönt, édesapja nyomdokaiba lép. Később az öcs, Steven is „beszáll a buliba” majd a franciaországi lábadozást követően, s bátyja nyomába ered, minek után egyszer a kelleténél tovább marad távol az erdőben. Ijesztően hangzik? Pedig alapvetően nem az, hanem – ahogy az egy jó szórakoztató irodalmi regénytől is elvárható – inkább elgondolkodtató.
A Mitágó-erdő nem egy laza olvasmány, bármennyire is az feltételezhető róla a műfajból adódóan. Tele van mitikus utalásokkal, s az egész regény egyfajta kultúrtörténeti utazásra invitálja a vállalkozó szellemű olvasókat. Ahogyan egyre mélyebbre hatolnak a szereplők az erdőben, úgy haladunk időben vissza a mitológiában. Életre kelnek a feledésbe süllyedt hitt alakok, és legendák elevenednek meg. És azt mondani sem kell, hogy izgalomban és fordulatokban nincs hiány.
Ha igazán jó fantasyra vágyik az olvasó, forduljon bizalommal Robert Holdstockhoz, ugyanis a Mitágó-erdő méltán nevezhető annak. A kelta mítoszokra épülő mű szintén élő példája annak, hogy a műfajban igenis születhet kiemelkedő, igényes munka. Nehezen is található rajta fogás még azok számára is, akik a minőségibb olvasás hívei.
Ezt ráadásul a szakma is elismeri, hiszen, alátámasztandó, hogy történetét a huszadik század legjelentősebb fantasyjai között tartják számon, Holdstockról tavaly díjat is neveztek el Angliában. Ez pedig alighanem még nagyobb dicsőség, mintha valaki csupán megkap egy díjat.
