Szabadtéri bemutatóval kezdte meg a színházi nyarat a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, mely a Csinibabát tűzte műsorára július első hétvégéjén. A nyári estékre ideális, retróhangulatú zenés előadásban olyan színészek léptek színpadra, mint Csankó Zoltán, Forgács Péter, Kiss Tünde vagy Nagy Balázs.
Azt követően, hogy az árvíz okozta késedelmek miatt több előadás elmaradt, vagy későbbre került, végre megnyithatta kapuit a gyönyörűen felújított Margitszigeti Szabadtéri Színpad. A nyitókoncert után a Budapesti Nyári Fesztivál első nagyszínpadi előadása rögtön egy szabadtéri bemutató, a nagysikerű film alapján készült Csinibaba című zenés darab volt. A „zenés visszarévedésnek” nevezett mű – mely egészen a hatvanas évekig röpíti vissza a nagyérdeműt, a Győri Nemzeti Színház repertoár-előadásaként látogatott a szigetre, ahol két alkalommal vendégszerepelt.
A Csinibaba történetét és dalait aligha kell bemutatni bárkinek is – és mindehhez a színpadi változat is remekül idomult. A jelmezek elsőrangúak, a díszletek is passzolnak a korhoz, a dalok már a filmben is (szó szerint) nagyot szóltak, a humor pedig, bár néha gyerekes, néha pedig (a szó jobbik értelmében) fárasztó, jól kiegészíti a történet habókos oldalát.
A darab egyetlen gyenge pontja a történet – pontosabban annak hiánya. Ami a filmben még működött (bár a húzóerő ott is a dalok és a hangulat volt), az a színpadon szétesett, szakadozott, néha követhetetlen. Talán értelmesebb lett volna még inkább a helyzetkomikumokra, a szatirikus humorra és a múltidézésre helyezni a hangsúlyt, ami persze így is erőteljesen megvolt, de maradhatott hiányérzetünk amiatt, hogy a szereplők sorsa követhetetlen, vagy épp illogikus volt. A Kiss Tünde és Nagy Balázs szerepei által képviselni hivatott szerelmi vonal lezáratlan maradt, Töreky Zsuzsa és Töröcsik András megformálta karakterek viszonya pedig halmozottan drámai volt, épp ezért sajnáltam, hogy olyan keveset tudtunk meg róluk. Ráadásul szinte minden karakterről kiderült egy csomó érdekes dolog, mellyel azonban szintén nem kezdtek semmit az alkotók. Épp emiatt, a szintén a korszakban játszódó, eléggé hasonló témájú és történetű Made in Hungária közelebb áll hozzám – de ízlések és pofonok.
Ráadásul tegyük hozzá gyorsan, egy kellemesen meleg nyári estén nem is lélektani drámára, és mélyreszántó karakterfejlődésre vágynak a legtöbben, hanem önfeledt nevetésre és könnyű szórakozásra. A Csinibaba pedig teljesen ideális volt ehhez, bár a faviccek is erősen képviseltették magukat, a komikus mellékszereplők el tudták vinni a hátukon az előadást – és ez mind a színészek, mind a szerepek érdeme. Gondoljunk csak az infantilis űrhajósjelöltre (Forgács Péter, a paranoiás párttag tömbbizalmira (Csankó Zoltán), vagy épp a tapasztalt örökifjúra (Maszlay István).
Összességében tehát a Csinibaba nem kevesebb és nem több mint egy kellemes, hangulatos, kikapcsolódásra szánt darab – mely ideális választás volt a Budapesti Nyári Fesztivál szervezői részéről. (Más kérdés, hogy kőszínházban mennyire állja meg a helyét – de ez most lényegtelen is.) A folytatás pedig a lehető legsokszínűbb lesz, hisz júliusban a szigeti nagyszínpadon látható lesz – világzenei koncertek mellett – például aCharles Dickes világhírű regénye alapján írt Oliver! című családi musical, valamint Puccini egyik legismertebb operája, a Pillangókisasszony is.
DicsukD
