A KULTÚRÁN KÍVÜL ÖNOLÓGIA ÉS GASZTRONÓMIA IS
A 2013-as MAGYAR-OLASZ ÉVADON BELÜL
A 2013-as évet, a Magyar, valamint az Olasz Kulturális Minisztérium közös megegyezésével Magyar-Olasz Évadnak jelöltek meg népeink közti vonalak további megerősítése érdekében. A két ország különböző városaiban megrendezett kulturális események mellet más figyelemre méltó rendezvény is helyet kapott, melyek a mélyen gyökeret vert hagyományokhoz, az étkezési kultúrákhoz és Bacchus nemes italához kötődnek az ősidők óta minden nemzet kultúrájában. Ennek tekintetében, a már Olaszországban meghonosodott bor és gasztronómiai szakértő Kottra Éva, kinek magyar vér járja át minden erét, a gasztronómia és az önológia jegyében felavatta a Spumarche nevű kulturális platformot, hogy a külföldön szinte ismeretlen magyar referenciák végre szakképzett hangot kapjanak Magyarország határain túl is az adott ország anyanyelvén, s ugyanakkor, a szigorúan megválogatott eredeti olasz termékek is magyar nyelven szólítsák fel a hazai gourmetet.
Éva missziója nem elégül ki az egyes Hungarikumok, vagy az Olasz delikátumok szaknyelvű publikálásával; fő célja, hogy leleplezze az úgynevezett Italian soundingot, azaz az Olaszországot idéző hamis termékeket, melyeknek semmi közük a márka-védett eredeti produktumokhoz, de arra is fényt vet, vajon mi különbség van az aceto balsamico és az aceto balsamico tradizionale között, s miért értékesebb a Parmigiano Reggiano mint a Grana Padano, vagy a San Daniele mint a Prosciutto di Parma. Száz és száz féle hidegen sajtolt olivabogyó lelkének végtelen dialektusáról, feledhetetlen ízvilágáról sem feledkezik majd meg az Olaszországban kiképzett szigorú analista.
Manapság már az olasz piac szíves örömest hagyja elrabolni magát az egzotikusnak számító magyar ízek világában. Ha eddig csak a botritisszel teli tokaji boroknak örvendett, ma már más hungarikumokkal szemben is sokkal nyitottabb az eszmefogás. Éva elemzései itt is segítségre sietnek majd, mert nem mindegy, hogy a csabai, vagy a gyulai kolbászt mely régióból származó olasz ínyencnek kínáljuk fel. Ha a déli az egyiket, az északi a másikat tudja könnyebben DNA-jába befogadni, a Közép-olaszországi régiók is más-más hanglejtésű kincseknek örvendeznének.
Bár a magyar gasztronómiai termék hamisítványa külföldön még nem számít jövedelmező kereskedelmi cikknek, mégis fontos, hogy a külföldi gourmand ügyesen ki tudjon igazodni a választékok sokaságában anélkül, hogy a tehetősebb, végtelen reklámmal megáldott nagykereskedelmi cikk helyett egy mennyei kisiparos által kreált remekmű tulajdonába tudjon jutni – s ezáltal hosszú időre, esetleg örökre szóló ízélményt tapasztalhasson meg, mely előbb-utóbb újabb hungarikumos kalandvágyra készteti az illetőt és annak baráti körét is.
A jelenleg induló szakaszában lévő Spumarche a különböző kultúrák közti szoros együttműködésre, a rendkívül fontos hagyományok ápolására, hiteles kulináris, gasztronómiai és borászati, s más, meglepetésekben gazdag ismeretek terjesztésére törekszik. A két ország közti összefüggő történelmi események, tradíciók, szokások a jövőre nézve is ígéretes összforrásként biztosítják majd az ínycsiklandozó alapanyagokat a platform és annak látogatói számára. A Magyar-Olasz táplálkozási affinitás megkönnyíti az ételek és borok egyik lehető legjobb párosítását, s a két nép közti átfogó azonosítás és analitika stratégiai eszközzé, valamint a kereslet és kínálat közti ideális találkozóhellyé válik Éva védnöksége alatt, aki eddig is több száz olasz vezető szaklapban megjelent cikket írt alá Eva Kottrova névvel. Az élelmiszeripari termékek importjának folyamatos növekvése ma már nem csak a nagykereskedésre jellemző; a kis és közepes méretű vállalatok is fontos pozíciót tudnak megszerezni egyedi, értékes és szalutáris termékeikkel az ínyencek kedvére megjelenő publikációk által.
