Október 18-án mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház Háy János A Gézagyerek című művét Rusznák Andrással a főszerepben.
Az istendrámát Rusznyák Gábor viszi színre, aki így vallott munkájáról: „A költői színházban hiszek. Hiszem, hogy a színpadi térben és időben mindennek jelentése van, akár tudattalan jelentése. Minden képkocka, amit a néző érzékelhet, láthat egy-egy előadás alatt, ezernyi és ezernyi információt hordoz, hordozhat. Érzelmeket ébreszt és gondolat-sorozatokat indít el. A színház nekem elsősorban érzelmek és gondolatok társítása. Persze történeteket mesélünk így, úgy, amúgy, de a lényeg mégiscsak annak a fajta színházcsinálásnak a megtapasztalása, amely a világot gazdagnak, az embert bonyolultnak, a művészetet pedig e gazdagság és bonyolultság közvetítőjének tartja.” Az előadásfotókat Bócsi Krisztián készítette.
Háy János:
A GÉZAGYEREK
istendráma két részben
| Gézagyerek (autisztikus férfi) | RUSZNÁK ANDRÁS |
| Rózsika néni (Géza anyja) | MÁHR ÁGI Jászai-díjas |
| Banda Lajos (munkás a kőfejtőben) | SZATMÁRI GYÖRGY |
| Herda Pityu (munkás a kőfejtőben) | FANDL FERENC |
| Krekács Béla (kocsmai ember) | SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas |
| Laci bácsi | CSERVENÁK VILMOS |
| Szomszéd férfi | SOMLÓ ISTVÁN ZALÁNYI GYULA |
| Szomszéd nő | MÜLLER JULI |
| Vízike | SERES ILDIKÓ Jászai-díjas |
| Marika | FABÓK MARIANN |
| Karesz | LUKÁCS GÁBOR |
| Díszlet-, Jelmeztervező | CSEH RENÁTÓ |
| Színpadmester | SZOBONYA FERDINÁND |
| Súgó | BÍRÓ KLÁRA |
| Rendezőasszisztens-Ügyelő | RADNAI ERIKA, ÉRSEK JUDIT |
Rendező:
RUSZNYÁK GÁBOR
Bemutató:
2012. október 18. 19 óra
Miskolci Nemzeti Színház
Játékszín
Egy isten háta mögötti faluban egyedül neveli autisztikus gyermekét egy anya. Az élet a falusiak számára kilátástalan. Keveseknek a német vállalkozó által megvásárolt kőfejtő ad munkát, a többség viszont a kocsmában, vagy a portája előtt ül és vár. Vár a holnapi napra. Él. A Gézagyerek életében viszont egy nap megtörténik a csoda. Munkát kap a kőfejtőben. Feladatot, amellyel bebizonyíthatja, hogy ő is ér valamit, hogy ő is „rendes” ember, nem pedig „hibás”. Ül a szalag felett, és nézi a köveket. Azt, hogy „rendesen mennek-e a kövek”.
Ha baj van, meg kell állítania a szalagot. De „nincs baj”. Sosincs baj, s ő csak néz, és nem csinál semmit… A darab – amellett, hogy rákérdez: mit tesz és mit nem tesz értünk vagy velünk az Isten – a bennünk és körülöttünk lévő egyformaságról, az élet monotonitásáról, abszurditásáról, emberi sorsok beszürküléséről beszél. Költőien, hol humorral, hol pedig szívszorongató keserűséggel.
„A költői színházban hiszek. Hiszem, hogy a színpadi térben és időben mindennek jelentése van, akár tudattalan jelentése. Minden képkocka, amit a néző érzékelhet, láthat egy-egy előadás alatt, ezernyi és ezernyi információt hordoz, hordozhat. Érzelmeket ébreszt és gondolat-sorozatokat indít el. A színház nekem elsősorban érzelmek és gondolatok társítása. Persze történeteket mesélünk így, úgy, amúgy, de a lényeg mégiscsak annak a fajta színházcsinálásnak a megtapasztalása, amely a világot gazdagnak, az embert bonyolultnak, a művészetet pedig e gazdagság és bonyolultság közvetítőjének tartja.” Rusznyák Gábor
