Az Országgyűlés emberi jogi bizottsága az LMP tartózkodása mellett általános vitára alkalmasnak találta a kommunista
diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megőrzéséről szóló országgyűlési határozati
javaslatot.
A Jobbik üdvözölte ezt a kezdeményezést, azonban az ülésen a
párt képviselőjeként több hiányosságra hívtam fel a figyelmet.
A javaslat nem tartalmaz semmilyen jóvátételre történő utalást,
sem a kárpótlási törvényhez képest kézzelfogható többletet
vagy kiegészítő kártérítést. Felhívtam a figyelmet arra, hogy
tavaly év évégén a kétharmados többség által elfogadott
törvény a kárpótlásnak 2012. március 30-ig le kell zárulnia,
így a kérdésben történő döntés égetően fontos. A javaslat
nem tartalmaz továbbá egyetlen utalást sem a kitelepítés
végrehajtóinak felelősségre vonásáról, pedig ez az
igazságtétel érdekében elkerülhetetlen és alapvető jogállami
követelmény kell, hogy legyen. Emlékeztettem arra, hogy az Európa
Tanács Parlamenti Közgyűlése megtárgyalta és elfogadta az
„Erőszakos kitelepítések mint emberi jogsértések”
című jelentést, és a kitelepítések minden formáját
megbélyegző határozatot, amelybe javaslatomra került bele
kommunista diktatúrák idején történt kitelepítéseket elítélő
rendelkezés. Az ET-határozat szerint fel kell állítani az
erőszakos kitelepítések és etnikai tisztogatások áldozatainak
európai emlékközpontját is.
Az ülésen részt vett és felszólalt az 1956-os szabadságharcos
és háromszor is kitelepített Murányi Levente országgyűlési
képviselő, aki ezen javaslat témafelelőse a Jobbiknál, valamint
Cseresznyés Magdolna a Keskenyúton (Délvidéki tragédiánk
1944-45) Alapítvány kuratóriumi elnöke a délvidéki áldozatok
képviseletében.
A javaslat legnagyobb hiányossága, hogy míg a címe a kommunista
diktatúra által kitelepítettekről szól, de ezzel ellentétben
rögtön az első mondata csupán a Rákosi-korszakra szűkíti a
jogsértések idejét, pedig a kitelepítések nem 1948-ban indultak.
A deportáltak körét csak a Hortobágyra telepítettekre
korlátozza, pedig az „osztályellenségekkel” történő
leszámolást célzó kitelepítések és kényszermunkák
közvetlenül közel 300 ezer főt és több helyszínt érintettek.
Nem említi továbbá a határozati javaslat az 1944-es délvidéki
magyarirtást, amelynek során közel 40 ezer magyart öltek meg a
kegyetlen titoista partizánok (emiatt Szilágyi György és Apáti
István jobbikos képviselők tettek feljelentést, a nyomozást
elrendelték), de a kitelepített közel 200 ezer felvidéki magyar
tragikus történetét sem.
Ezen hiányosságok pótlása érdekben módosító javaslatokat
nyújt be a Jobbik. A kommunista diktatúra rémségeit a lehető
legszélesebb mértékben a nemzeti tudat részévé kell tenni, azt
be kell vinni az oktatási rendszerbe, kezdve a történelemkönyvek
újraírásával, melyek a mai napig lényegében hallgatnak ezekről.
Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik országgyűlési képviselője
