Az LMP örül, hogy a kabinet végre nem a sallerosztogatást, hanem a tárgyalást választotta a súlyos devizaadósság-helyzet rendezésére; még ha ezt a jövő évi kilátások romlása kényszerítette is ki. A folyamatba ugyanakkor be kell vonni a legfontosabb érintettek, az adósok képviselőit is, és olyan megoldást kell találni, ami minden adóson segít, és a terhek nagy részét felelősségüknek megfelelően a bankokra hárítja, de nem lehetetleníti el azok működését. Ehhez az LMP már több alkalommal megtette javaslatait, ezeket ajánlja most újra a kormány figyelmébe.
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter pénteken tárgyalásokat folytatott Patai Mihállyal, a Bankszövetség elnökével, és Szász Károllyal, a PSZÁF elnökével. Szavaik szerint „a kormánynak és a bankoknak közösen kell olyan eszközöket kidolgozniuk, amelyek mentesítik a családokat az árfolyamkockázattól”. Az LMP másfél éve szorgalmazza, hogy a kormány, a folyamatos adok-kapok helyett, a bankokkal együtt dolgozza ki a pénzügyi szektor számára a hosszú távú, tisztességes profittermelés és a nagyobb közösségi tehervállalás kereteit.
Fontos azonban, hogy ebből a folyamatból ne hagyják ki a legfontosabb érintetteket, az adósokat, mert akkor csak egy újabb illegitim paktum jön. A három félnek, felelősségük és teherviselési képességük arányában, kell vállalni a költségeket, tehát a bankoknak a legnagyobb részt.
A kormány eddigi intézkedései elégtelenek és alkalmatlanok voltak a nehéz helyzet kezelésére. Az árfolyamgátat csak elenyésző számban vették igénybe, a végtörlesztést eddig 23 ezren, és a végső szám sem lesz 60-70 ezernél magasabb. Egymillió devizahitelesből tehát csak 6-7% terhein könnyítettek, a többiek helyzete még súlyosabb lett, a gyengülő forint és a kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt.
Örülünk, hogy a kabinet is rájött végre, hogy „nincs egy olyan varázsszer, amellyel egységesen kezelni lehetne az egymillió devizaadós helyzetét.” Ám ez nem jelenti azt, hogy csak a tartalékokkal rendelkező keveseken kellene segíteni, ahogy a kormány azt a végtörlesztéssel tette. Az LMP a már fizetni nem tudóknak adósságplafont, védett számlát, az árverések szigorúbb ellenőrzését, és egy jelentős méretű ingatlanalapot; a törlesztőknek pedig a kamatok és költségek csökkentésével a törlesztő-részletek mérséklését javasolta. A költségek nagy részét a bankok fizetnék, egyrészt az adósokat sújtó különféle sarcok szigorú korlátozásával, másrészt a bankadó egy részének átvezetésével az ingatlanalap számára. Így a bankok jelentős, de kiszámítható terhet vállalnának, és minden adósnak javulna a helyzete.
Helyzetük persze akkor javulna, ha a kormány hiteles és kiszámítható gazdaságpolitikával stabilan tartaná a frank árfolyamot, ami a kormányváltáskor 190 Ft volt, most 250. De ne legyünk mohók, reménykedjünk, hogy a mostani tárgyalások egy új kormányzási módszer kezdetét is jelentik.
