2024. 05. 14. kedd

Bonifác
1 EUR 386 HUF
1 GBP 449 HUF
Az év fája az ezüst hárs

Az év fája az ezüst hárs

Az év fája az ezüst hársAz ezüst hárs (Tilia tomentosa) tudományos nemzetségneve (Tilia) az ókori latin nyelvben már e fajt is jelölte, az ezüst hárs érvényes fajneve (tomentosa) CONRAD MOENCH, kasseli botanikaprofesszortól származik, amely molyhosat jelent, s a hajtásrendszer tulajdonságára utal.

A hárs nemzetségnév állítólag az ősi finnugor nyelvből ered, oklevelekben már a XI. századtól előfordul a hás, hásfa megnevezés.

Nagytermetű, akár 35 m magasságot is elérő fafaj, amelynek törzse egyenes, hengeres, a koronában erős, többnyire meredeken fölfelé törő vázágakra bomlik. Hajlamos a villásodásra, letermelés után sarjcsokrok, több törzs képzésére. Kérge sokáig sima, fiatalon ezüstszürke, később sötétszürke, sekélyen és hosszant repedezett.

Az egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy hajtásain, különösen a levélfonákon, de a virágzaton és még a termésen is csillagszőrök figyelhetők meg. Ezüstös szürke lombozatáról már messziről felismerhető.

A legkésőbben virágzó hársfajunk, bódító illatú virágait július elején nyitja. Szeptemberben érő terméseit a nyelv alakú murvalevelek segítségével a szél messzire szállíthatja.

Elterjedési területének súlypontját a Balkán-félsziget adja, megjelenik még Kis-Ázsia északnyugati részén is. Behatol továbbá a Pannon-medencébe, ahol az Északkeleti-Kárpátok lábánál találjuk legészakibb előfordulását. A Kárpát-medencében a másik északi elterjedési határát maga a Balaton adja.

A mai Magyarország területén legnagyobb előfordulási foltja a Dél-Dunántúlon van, ahol Belső-Somogyban, a Dráva-síkon és Tengelicen ritkább, Külső-Somogyban, a Zselicben, a Mecseken, a Villányi-hegységben, valamint a Tolnai- és Baranyai-dombvidéken gyakoribb. Gyors növekedésű fafaj, a hársak közül a legmagasabbra nő meg. Viszont nem hosszú életű hársfaj, a száz évnél idősebb életkort csak ritkán éri el. Természetes előfordulási helyein erőteljesen terjeszkedik, évenkénti tömeges magtermésével beveti a vágásterületeket. Az erdészek szerint a Délvidéken a vágásokban olyan kellemetlen fafaj, mint a Felvidéken a rezgő nyár. Tőről és gyökérről egyaránt jól sarjadzik, idősebb faegyedeknél – különösen, ha tő- vagy törzssérülés éri őket – bőségesen törnek fel a sarjak. Hajtásrendszerét – viharkárok vagy mesterséges csonkolás után – könnyen regenerálja.

Erdőn kívüli fásításokra kiválóan alkalmas, szabályos alakjával, ezüstös lombozatával igen mutatós. Melegigénye miatt kontinensünkön Berlin – Varsó – Kiev vonaláig ültetik, Berlinben a híres Unter den Linden fasor legfontosabb alkotója.

Faanyaga színes geszt nélküli, sárgásfehér, igen lágy, könnyű, egyenletes és finom szövetű, nem vetemedik. Faragásra kiválóan alkalmas, a teknővájó cigányok előtt nagy becsben állt, ezért néhány vidékről szinte ki is irtották. Fájából jó minőségű orvosi szenet is előállítanak. Virágai a nyár derekán is értékes méhlegelőt nyújtanak. Hársaink között a legnagyobb mézhozamot adja. Virága viszont drogkészítés céljára alkalmatlan, mivel a rajtuk található szőrzet allergiát vált ki.

 

/OS/

Kiadó: Országos Erdészeti Egyesület

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek