2024. 07. 1. hétfő

Tihamér, Annamária
1 EUR 395 HUF
1 GBP 467 HUF
  • Főoldal
  • »
  • Eu hírek
  • »
  • Szabad mozgás: a Bizottság határozott fellépése segített megoldani a nyitott ügyek 90%-át

Szabad mozgás: a Bizottság határozott fellépése segített megoldani a nyitott ügyek 90%-át

A személyek szabad mozgása az EU tagállamai között az elmúlt 60 év európai integrációjának egyik legkézzelfoghatóbb sikere. A személyek szabad mozgása nagyon sok előnnyel jár az uniós polgárok, a tagállamok és az európai gazdaság egésze számára. Az európaiak nap mint nap élnek a szabad mozgáshoz való jogukkal: turistaként mintegy 1,25 milliárdszor utaznak évente az EU-n belül. Egy nemrég elkészült tanulmány szerint az európai polgárok 48%-a számára az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog a legfontosabb polgári jog (lásd a 14/2011 sz. sajtóközleményt).

Az Európai Bizottság messzemenően elkötelezett az EU szabad mozgásra vonatkozó szabályainak valamennyi tagállamban történő, hatékony érvényesítése mellett. A Bizottság ezért határozottan fellép az EU 2004. évi szabad mozgásról szóló irányelvének (2004/38/EK) átültetésével kapcsolatos tagállami problémák megoldása érdekében, annak érdekében, hogy az európai polgárok teljes mértékben élhessenek jogaikkal. Tavaly több esemény az EU szabad mozgásról szóló irányelvének eljárási és anyagi jogi garanciáit érintő fontos problémákra világított rá (lásd: MEMO/10/384; SPEECH/10/428; IP/10/1207; MEMO/10/502). A Bizottság ezért intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy mind a 27 tagállam teljes mértékben tiszteletben tartsa az EU szabad mozgással kapcsolatos jogait.

Egy év alatt, a folyamatos politikai nyomásnak köszönhetően, a Bizottságnak sikerült konkrét eredményeket elérnie: 16 tagállam vagy teljes mértékben orvosolta a Bizottság aggályait, vagy megszövegezte az irányelvnek való teljes megfeleléshez szükséges módosító jogszabályokat. A többi tagállam tekintetében a Bizottság jogsértési eljárást indított, illetve ennek lehetőségét vizsgálja az uniós szerződések alapján.

„A szabad mozgáshoz való jog az uniós polgárok egyik leginkább megbecsült joga,” mondta Viviane Reding alelnök, az EU jogérvényesülési biztosa. „Biztosítani akarom, hogy minden uniós polgár ténylegesen élhessen a szabad mozgáshoz fűződő jogaival. A tavaly nyári események felébresztették Európát. A Bizottság habozás nélkül fellép majd, ha a tagállamok nem alkalmazzák megfelelően ezt az alapvető jogot, konkrétan pedig azokat az eljárási garanciákat, amelyek az uniós polgárokat az önkényes vagy aránytalan kitoloncolással szemben védik. Elégedett vagyok, hogy a tagállamok többsége mára teljes mértékben végrehajtotta az EU szabad mozgásról szóló szabályait. A többi országtól azt várom, hogy ezt ők is gyorsan megtegyék. Az Európai Bizottság továbbra is nagy figyelmet szentel a kérdésnek, amíg valamennyi tagállam nem orvosolja teljes mértékben a Bizottság jogi aggályait.”

2010 nyara óta a Bizottság összesen 786 ügyet rögzített, amelyeket a tagállamokkal szervezett kétoldalú találkozók során vitattak meg. A Bizottság egyértelművé tette, hogy ha nem oldják meg a problémákat, elkerülhetetlenek lesznek a szerződések szerinti jogsértési eljárások. Ennek eredményeképpen 711 ügyet (kb. 90%) oldottak meg párbeszéd és/vagy a tagállamok által benyújtott jogszabálymódosítás-tervezetek útján. Jelenleg összesen csupán 75 lezáratlan ügy van, ezek tárgyában jogsértési eljárás indult. Franciaország ügyében a kormány június 16-án elfogadta a szabad mozgásról szóló irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében a Bizottság által előírt jogszabály-módosításokat, köztük azokkal a garanciákkal, amelyek az uniós polgárokat az önkényes kitoloncolással és a diszkriminatív elbánással szemben védik. A Bizottság tovább dolgozik a többi országgal az olyan, még nyitott kérdések rendezésén, mint például a családtagok belépése és tartózkodása, a harmadik országok állampolgárai számára kiállított lakcímkártyák és a kitoloncolással szembeni biztosítékok.

A gazdasági nehézségek idején néhány tagállam kísértést érezhet arra, hogy uniós polgárokat vagy családtagjaikat sújtó diszkriminatív intézkedéseket hozzon. Az EU szabad mozgásról szóló irányelve azonban elegendő biztosítékot tartalmaz ahhoz, hogy a polgárok szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása ne jelentsen aránytalan terhet a tagállamok költségvetései számára. Ezért e tekintetben nincs helye az egyoldalú nemzeti fellépéseknek.

A Bizottság elkötelezett amellett, hogy a 2010 októberében közzétett első uniós polgárságról szóló jelentésben foglaltaknak megfelelően lebontsa azokat a még fennálló akadályokat, amelyekkel az uniós polgárok jogaik gyakorlása során szembesülnek. Mind a vállalkozások, mind a polgárok hatalmas előnyre tettek szert azzal, hogy az EU fokozatosan lebontotta az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását akadályozó belső korlátokat. 2004 és 2007 között az EU-hoz csatlakozó új tagállamokból induló, megnövekedett munkaerő-mobilitás mintegy 40 milliárd euróval növelte az EU bruttó hazai termékét. Az EU-nak ezekre az eredményekre kell építenie, hogy – a turistáktól és diákoktól kezdve a munkavállalókig és a kisvállalkozókig – mindenki valóban élvezhesse a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség előnyeit.

Előzmények

2010. augusztus 25-én Reding biztos a következőképpen nyilatkozott az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogával kapcsolatban kialakult helyzetről: „Egyértelmű, hogy akik nem tartják be a jogszabályokat, azoknak szembe kell nézniük a következményekkel. Az is egyértelmű, hogy senkit sem lehet kitoloncolni csak azért, mert roma származású” (lásd MEMO/10/384).

Az EU szabad mozgásról szóló irányelve átültetésének állása

2010 végére Portugália és Finnország kétoldalú párbeszéd útján rendezte a Bizottság által aggályosnak tartott kérdéseket, megfelelő magyarázatot adva a felvetett kérdésekre, illetve olyan jogszabályok elfogadásával, amelyek biztosítják az irányelvnek való megfelelést. 14 tagállam (Bulgária, Dánia, Észtország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Írország, Lettország, Luxemburg, Hollandia, Románia, Szlovákia és Szlovénia) azóta jogszabálymódosítás-tervezeteket nyújtott be, megyek pontos ütemtervet is tartalmaztak gyors elfogadásuk és hatálybalépésük tekintetében, hogy biztosított legyen a szabad mozgásról szóló irányelvnek való teljes mértékű megfelelés. A Bizottság még vizsgálja ezeket, valamint Dánia és Hollandia tervezett, illetve a közelmúltban elfogadott intézkedéseinek részleteit, hogy biztosan teljes mértékben megfeleljenek az uniós jognak. A többi tagállammal kapcsolatos megoldatlan problémák miatt 2011 márciusa és júniusa között jogsértési eljárás indult Ausztria, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Németország, Málta, Litvánia, Spanyolország, Svédország, Lengyelország és az Egyesült Királyság ellen. A szabad mozgással kapcsolatos belgiumi helyzetet még elemzi a Bizottság.

A nem teljes körű vagy helytelen átültetéssel és végrehajtással kapcsolatos legfontosabb problémák három fő kérdést érintenek: a családtagok – és élettársak – belépése és tartózkodása; a harmadik országok állampolgárainak családtagjai számára kiállított vízumok és lakcímkártyák, valamint a kitoloncolással szembeni biztosítékok.

A következő lépések

A Bizottság szoros figyelemmel követi majd, hogyan teljesítik kötelezettségvállalásaikat azok a tagállamok, amelyek jogszabálytervezetek elfogadását jelezték. 2012 folyamán a Bizottság minden tagállamban értékeli majd az irányelv rendelkezéseinek átültetését és alkalmazását. Ez az értékelés szolgáltat majd információkat a szabad mozgásról szóló irányelv alkalmazására vonatkozó 2013. évi jelentéshez, amelyet a Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak fog benyújtani.

A romaintegráció állása

A Bizottság 2011. április 5-én előterjesztette a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerére vonatkozó javaslatát (IP/11/400, MEMO/11/216). A keretrendszer elősegíti majd a nemzeti romapolitikák kialakítását, valamint az integrációs erőfeszítéseket támogatva hozzájárul az uniós források mobilizálásához. A keretrendszer négy pillérre koncentrál: az oktatáshoz, a munkavállaláshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférésre. A tagállamoknak – a területükön élő roma népesség nagyságával arányosan és integrációs politikájuk aktuális állását figyelembe véve – saját célkitűzéseket kell felállítaniuk a romák nemzeti integrációját illetően. A tagállamok erőfeszítéseinek támogatására uniós források és a diszkrimináció elleni szilárd jogi keretek is rendelkezésre állnak. Az uniós keretrendszer elfogadása kapcsán Reding biztos a következőket mondta: „Számomra az a legfontosabb, hogy a tagállamok hozzájárulásával biztosított legyen, hogy az összes roma gyermek legalább az általános iskolát sikeresen elvégzi.”

Az elmúlt év során a Bizottság a korábbiakhoz hasonlóan szorosan együttműködött a tagállamokkal annak érdekében, hogy megkönnyítse a strukturális alapoknak – különösen az Európai Szociális Alapnak (ESZA) – a romaintegráció érdekében történő felhasználását. Kétoldalú szemináriumokat szerveztek Magyarországon, Szlovákiában, Bulgáriában és Romániában, melyek lehetőséget biztosítottak a sikeres ESZA-projektekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok és tapasztalatok cseréjére.

2011. június 24-én az Európai Tanács jóváhagyta a nemzeti romaintegrációs stratégiák Európai Bizottság által kidolgozott uniós keretrendszerét (IP/11/789). Mind a 27 nemzeti kormánynak 2011 végéig be kell nyújtania nemzeti romaintegrációs stratégiáját a Bizottságnak. A Bizottság ezt követően az EU Alapjogi Ügynöksége segítségével értékeli ezeket a terveket, és jövő tavasszal jelentést készít róluk.

Idén nyáron az Európai Unió támogatását élvező „Colourful but Colourblind” projekt, amely a film eszközét segítségül hívva küzd a romaellenes sztereotípiák felszámolásáért, elnyerte az amerikai Hivatásos Újságírók Szövetsége által odaítélt egyik rangos szakmai díjat. (lásd IP/11/978).

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek