Divat és életmód az 1920-30-as évekből
Új fejezetéhez érkezett az Iparművészeti Múzeum legnépszerűbb kiállítás-sorozata, a Dresszkód. Éppen csak száz évet lépünk vissza az időben: a világháború idején munkába álltak a nők, a húszas évekre pedig teljesen megváltozott a társadalmi helyzetük. Megjelent az önálló, modern, önmagáról gondoskodni tudó és akaró nő.
A Dresszkód: art deco című kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött ruhák és viseletkiegészítők segítségével a két világháború közötti női divatot és a megváltozott életmódot kívánja bemutatni. A kiállítást Epres Panni manöken és Mészáros Zsolt művészettörténész nyitotta meg.
A kiállításon nemcsak különleges estélyiket és hétköznapi viseleteket láthatunk, hanem megismerkedhetünk a korszak smink- és frizuradivatjával, valamint az is kiderül, az első világháborús anyaghiány, majd az 1929-es gazdasági világválság miatt milyen anyagok és kiegészítők kerültek a női ruhatárakba. Olyan finomságra is fény derül: ki volt az a bárónő, aki irányította a pesti társasági élet divatját, sőt, divatcikkeket és illemkönyveket is írt.
A francia art décoratif (díszítőművészet) rövidítéséből eredő art deco kifejezést az 1925-ben Párizsban megrendezett nemzetközi iparművészeti kiállítás (Exposition internationale des arts décoratifs et industriels modernes) óta használják az irányzat megnevezésére. Jelentős hatást gyakorolt minden művészeti ágra; jellegzetes stílusjegyei visszaköszönnek többek között a filmművészetben, az építészetben, az alkalmazott grafikában, az autógyártásban, az iparművészetben és a divatban is.
Az első világháború alatt a nők munkába álltak: dolgoztak az iparban, a mezőgazdaságban és a hadseregben, ennek következtében megváltozott a társadalmon belüli helyzetük. Megjelent az önálló, modern, önmagáról gondoskodni tudó és akaró nő. Ez a nőtípus elevenedett meg Victor Margueritte 1922-ben megjelent, nagy felháborodást keltő La Garçonne című regényében. Az író a francia fiú szót (garçon) nyelvtani nőneművé tette, és egy új, férfiasan élő és öltözködő „nőnemű fiú” alakját ábrázolta, aki gátlás nélkül beleveti magát a párizsi éjszakai életbe. A háború után megjelent a bakfis alkatú nő, aki melltartót vagy trikókombinét is csak azért hordott, hogy alakját lányossá varázsolja. A haját fiússá tette a fülre simuló bubifrizurával, és az egyenes szabású ruhája annyira röviddé vált, hogy gyakran a térde is kivillant. Az 1930-as években azonban eltűnt az ún. gárszon típus, helyette egy új, titokzatos és nőiesebb ideál jelent meg, amelyet például Greta Garbo és Marlene Dietrich személye testesített meg a fekete-fehér hangosfilmekben.
Míg Európában a fiatalok táncoltak és ünnepelték, hogy életben maradtak, Trianon után Budapest csendesen gyászolt, a magyarok csak visszafogott házi összejöveteleken találkoztak egymással. Az első jogászbált 1922-ben rendezték meg, és ezzel lassan Budapesten is megindult a társasági élet. 1933-ban dr. Ferenczy Ferenc belügyminiszteri titkár kezdeményezésére pályázatot hirdettek a magyaros szellemtől áthatott öltözködés megteremtésének céljából, amely egy sajátos magyar divatot eredményezett.
A Dresszkód: art deco című kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött ruhák és viseletkiegészítők segítségével a két világháború közötti női divatot és a megváltozott életmódot kívánja bemutatni. A Ráth-villa éves Aranybérletével több alkalommal is megtekinthető a kiálllítás és a bérlet a kurátori tárlatvezetések mellett építészeti sétára, kézműves programokra és a Múzeumok Éjszakájára is felhasználható számos más kedvezmény mellett. Belépőjegyet 4400, Aranybérletet 13900 forintért a www.linktr.ee/iparmuveszeti
