A KSH adataiból világosan kiderül, hogy a Fidesz oktatáspolitikája területileg is szétszaggatja az országot, hiszen a legszegényebb vidékekről még nehezebb lett bejutni a felsőoktatásba.
Ezzel az Orbán-kormány a XXI.-ik századi versenyképességünk sírját ássa. Orbán Viktor a 2010-es választások előtt, amikor balliberális ellenfeleinek oktatási rendszerét kritizálta, még úgy fogalmazott: egy olyan társadalmi helyzetű embernek, amilyen gyerekként ő volt, sokkal nehezebb ma az egyetemig eljutnia, mint a rendszerváltás előtti időszakban.
A valóság az, hogy 2018-ban sincsenek jobb lehetőségei egy szegény családban született fiatalnak. A helyzet semmit sem javult az elmúlt évek alatt, sőt a fideszes oktatáspolitika még a saját korábban hangoztatott elveit is szemen köpi.
A gyerekes családok 42%-a létminimum alatt él. Nekik a fideszes iskolaügy mottója így szól: “ahová születtél, ott is maradsz”. A 25-64 év közötti diplomások 24 százalékos arányát tekintve sereghajtók vagyunk az OECD államok között.
A Jobbik csakis olyan oktatáspolitikát tud elképzelni, amelyik a szabad, kiművelt emberfőkben látja egy igazságos társadalom megteremtésének lehetőségét. Emellett mindig is elkötelezettek voltunk a társadalmi mobilizáció mellett. Alapelvünk, hogy ne a család pénzügyi helyzete határozza meg a továbbtanulás lehetőségét, hanem a tudása, tehetsége, szorgalma. A Jobbik szerint a jelenleginél nagyságrendekkel több állami forrást kell belefektetni az oktatási rendszerbe, hogy versenyképes tudást biztosítsunk korszerű körülmények között az ország minden részében, az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek számát pedig a kormánnyal ellentétben nem csökkentenénk.
Ander Balázs, az oktatási bizottság alelnöke és Farkas Gergely, a Jobbik frakcióvezető-helyettese
