Carla del Ponte, a háborús bűnök nemzetközi szakértője, az ENSZ szíriai vizsgálóbizottságának elnöke távozik tisztségéből – tudatta ő maga a svájci Blickben vasárnap megjelent interjújában.
A 70 éves asszony azzal indokolta döntését, hogy csalódott, mert nem tudta felelősségre vonni azokat, akik „Szíriában az emberiség történetének legnagyobb háborús bűneit követték el, és a legkirívóbban sértették meg az emberi jogokat”. Carla del Ponte mindenekelőtt Aszad szíriai elnököt szerette volna felelősségre vonni – vélik tudni megfigyelők -, de saját megbízói körében is falba ütközött tervének valóra váltásában.
Kinevezésekor még úgy festett, hogy az Egyesült Államok – Szaddam Huszeinhez, Kadhafihoz és Mubarakhoz hasonlóan – Aszadot is el tudja mozdítani a hatalomból. Idő kérdésének tűnt, mikor állítják majd a hágai nemzetközi bíróság elé, ha Aszad egyáltalán túléli megbuktatását. Carla del Pontéra az a feladat várt, hogy – szükség esetén – a vádat képviselje Aszad ellen. Visszalépése annak jele, hogy Amerika is visszakozásra kényszerült Szíriában. Mi sem jelzi ezt jobban, mint Carla del Ponte beismerése, miszerint jókra és rosszakra osztotta a szíreket: a jókat Aszad ellenzékében jelölte meg, a rosszakat pedig Aszad támogatóiban. Ám kiderült, hogy Washington az Iszlám Állam és az An-Nuszra terrorszervezetek segítségével akarja megdönteni Aszad hatalmát. Mivel többé nem lehetett egyedül Aszadra hárítani a felelősséget a háborús bűnökért, sőt, még az USA is részben felhagyott a szíriai terrorizmus támogatásával, Carla del Ponte meghasonlott, és feladta.
Nem számolt azzal, hogy a világ sokkal összetettebb, mint gondolná, és egyre kevésbé viseli el, hogy olyanok ítélkezzenek fölötte, akik abban a tévhitben élnek, hogy megmondhatják országoknak és népeknek, mi jó nekik, és hogyan kell élniük – írta róla a Magyar Békekör. A civil szerveződés szerint Carla del Ponte lemondása is jelzi: az emberiség olyan történelmi korszakba lépett, amelyben többé nem alkalmazható a klasszikus fekete-fehér, angyalok és ördögök séma. Tarthatatlanná vált az egyoldalú jogfelfogás, amely bűnösnek minősítette azt, aki szembeszállt a „demokratikus jogrend” exportjával, a „demokrácia és a szabadság” jegyében pedig igazolhatta azoknak a bűnét, akik beavatkoztak mások belügyeibe, háborút zúdítottak a népek nyakába (Irak), puccsokat szerveztek (Líbia, Egyiptom, Ukrajna), fizikailag leszámoltak a nekik nem tetsző vezetőkkel (Szaddam, Kadhafi).
A népek egyenjogúságán alapuló új nemzetközi jogrendre van szükség. Olyanra, amely nem minősíti bűnnek a népek szabadságáért és önrendelkezéséért folytatott harcot, hanem képes a maga összetettségében vizsgálni a felszabadító harc közepette keletkező emberveszteséget, nem keverve össze a háborús bűntettet az idegen uralom elleni jogos harccal – írta a Magyar Békekör.
