A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) és a Magyar Helsinki Bizottság egyezséget kötött, hogy a hajléktalan és más, rossz szociális helyzetű emberek egyenlő bánásmódhoz fűződő joga valóban érvényesüljön a rendőri intézkedések, így az igazoltatások során.
Előzmények
A Város Mindenkié (AVM) csoport több kutatása is igazolta, hogy a rendőrség igazoltatási gyakorlata aránytalan mértékben, objektív okok nélkül sújt hajléktalan és szegény embereket. Empirikus vizsgálatok szerint átlagosan közterületen havi mintegy két alkalommal kell megmutatni személyi okmányaikat, miközben más gyalogosokat csak elvétve tartóztatnak fel a rendőrök. Sokszor ételosztás közben vagy szociális, illetve egészségügyi intézmények közelében igazoltatnak, anélkül, hogy az igazoltatottak bármiféle normaszegést követnének el. Gyakran marad el az intézkedés okának megjelölése vagy a jogorvoslatról való kioktatás. Jogvédők 2014-es vizsgálatuk során egyetlen olyan hajléktalan emberrel szembeni igazoltatással sem találkoztak, amely maradéktalanul megfelelt volna a rendőrségi törvény előírásainak.
A Magyar Helsinki Bizottság – az AVM szakmai támogatásával – közérdekű igényérvényesítő-ként fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz a BRFK-val szemben. A tavaly márciusban indított eljárás a Helsinki Bizottság és budapesti rendőrség közötti egyezséggel végződött, amelyet az EBH idén januárban 20-án hagyott jóvá.
Az egyezség
A dokumentumban a BRFK hangsúlyozza, hogy a rendőri vezetés a rendőri állománytól arányos és szakszerű intézkedést vár el, amellyel nem egyeztethető össze a zaklató igazoltatás. A felek arról is megállapodtak, milyen lépésekkel lehet javítani a helyzeten.
Budapest rendőrfőkapitánya körlevelet bocsát ki a rossz szociális helyzetű emberek célhoz kötött igazoltatásáról, amely egyebek mellett felhívja rá a figyelmet, hogy ételosztáskor, valamint egyéb szociális- és egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor a rossz szociális helyzetű személyekkel szemben foganatosított „általános” igazoltatás különösen sérelmes az egyenlő bánásmód szempontjából. Igazoltatásnak az ilyen helyzetekben csak nyomatékosan indokolt, konkrét okból lehet helye.
A Helsinki Bizottság olyan adatbázis összeállítását kezdeményezi az Országos Rendőr-főkapitányságnál, amely alapján elemezhetővé válik, hogy az „általánosnak” nevezett igazoltatások alanyai között milyen a hajléktalan személyek aránya, és hogy a velük szembeni igazoltatások eredményesebbek vagy kevésbé hatékonyak, mint mások esetében. A BRFK a kutatást támogatja, az ahhoz szükséges szakmai segítséget megadja.
A BRFK szintén támogatja, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos érzékenyítés megjelenjen a rendőrök képzésében és továbbképzésében
