Szerdán megnyitottam első fogadóirodámat a felvidéki Dunaszerdahelyen, a magyar Országgyűlés tagjaként ugyanis minden magyar képviseletére felesküdtem. A hivatalos megnyitó még meg sem történt, amikor a Magyar Közösség Pártja és a Most-Híd szlovák-magyar vegyes párt egymásra licitálva határolódott el az eseménytől, károsnak és veszélyesnek minősítve a Jobbik politikáját. Az elhatárolódási verseny a mai napon fajsúlyos szereplőkkel bővült, Robert Fico szlovák miniszterelnök és Peter Pellegrini házelnök is az iroda bezárását követelte.
Bizonyára vannak olyan magyar politikusok akiknek Fico megszabhatja, hogy meddig mehetnek el a magyar érdekek képviseletében, én azonban még véletlenül sem tartozom ezek közé, ezért eszembe sincs teljesíteni a követelésüket. Kétségkívül igaz Robert Fico azon állítása, hogy Orbán Viktorral „konstruktív és pozitív” a viszonyuk, valamint „kizárólag a jövő pozitív projektjeire” összpontosítanak. Bizonyára könnyű lehet az együttműködés egy olyan magyar miniszterelnökkel, aki a gazdasági előnyök és a jövő pozitív projektjeiért cserébe kivétel nélkül az összes felvidéki magyar ügy képviseletéről lemondott. Az elmúlt évek kétoldalú találkozóin és az azokat követő vidám pálinkázások közepette még csak szóba sem került a Benes-dekrétumok ügye, a szlovák állampolgársági törvény, vagy éppen a felvidéki magyar kisiskolák tervezett bezárása.
Robert Fico kormányfőnek, hogy most még van néhány könnyű éve, de amint 2018-tól a Jobbik kormányozza Magyarországot a nemzeti önfeladást a nemzeti önrendelkezés politikája váltja fel.
Szávay István, a Jobbik alenöke
