Dr. Dévald József (1925-1982) a magyar fül-orr-gégegyógyászat egyik úttörője, iskolateremtő mestere volt. Édesapja járási főjegyző, édesanyja polgári tanítónő volt. 1935-ben a miskolci királyi Fráter György Gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, majd 1939-ben beiratkozott a kassai Premontrei Kanonok Rendi Gimnáziumba, ahol 1943 májusában érettségizett. 1943-ban felvételt nyert a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahol 1950. február 17-én szerzett diplomát „summa cum laude” eredménnyel. Az elhúzódó képzés oka a háború volt: 1944. június 1-jétől a Magyar Királyi Kassai 8. sz. Honvéd Helyőrségi Kórház Parancsnokságán medikusként kisegítő szolgálatra osztották. 1944. november 1-jén Kassán besorozták leventének, majd a magyar Hunyadi Páncélos Hadosztályba osztották egészségügyi munkaszolgálatra. 1945 januárjában München mellett amerikai hadifogságba került, ahonnan 1945. október 31-én tért vissza Magyarországra. 1950. március 1-jén a Miskolci Semmelweis Kórház Fül-Orr-Gége Osztályára került, ahol segédorvosként Dr. Vida Endre főorvos irányításával dolgozott. Szakorvosi vizsgáját a budapesti Orr-Fül-Gége Klinikán tette 1953. február 27-én „kiválóan megfelelt” eredménnyel. 1956. január 1-jén a háború sújtotta Észak-Koreába utazott, ahol a Szarivon városában működő Magyar Frontkórház Fül-Orr-Gége Osztályát vezette főorvosként. Magyarországra 1957 márciusában tért vissza. 1957. április 1-jén, – 32 évesen – kinevezték osztályvezető főorvosnak a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Fül-Orr-Gége Osztályára. Külön említést érdemel, hogy a 60-as évek elején, Magyarországon az elsők között vezette be a stapedectomia műtéti technikáját, amit az akkor még újdonságként szereplő Schuknecht-féle drót-gelfoam protézissel valósított meg. Rendkívül szigorú munkahelyi vezető hírében állt. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy munkája során a saját magával szemben támasztott elvárásokhoz igazította a kollégáival, beosztottaival kapcsolatos követelményeket is. Rendszeresen végzett cadaver műtéteket, műtéttechnikai felkészültségének fejlesztésére, és ezt beosztottaitól is megkövetelte. A patológiai osztállyal fenntartott baráti kapcsolat révén, vezetése alatt egy fül-orr-gégegyógyász szakorvosjelölt csak 10 cadaver fülműtét elvégzése után végezhetett „élesben” műtétet. Nevéhez fűződik a Wullstein és Zöllner-féle alapokon nyugvó hallásjavító fülműtétek, tympanoplasticák magyarországi bevezetése. Elsők között hozott létre audiologiai állomást, amely a kor színvonalának egyik legmodernebb diagnosztikus egysége volt. Felismerte a klinikai kutatás jelentőségét: számos magyar-, angol és németnyelvű közleménye jelent meg. Számos nemzetközi társaság tagja volt, és aktív nemzetközi szakmai kapcsolatokat ápolt. Aktívan részt vett a hazai szakmai élet szervezésében is, éveken keresztül országgyűlési képviselő volt. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Igazi iskolateremő mesterként dolgozott és oktatott, munkatársai közül 6-an lettek osztályvezető főorvosok. Hosszas betegség után, 1982. szeptember 14- én hunyt el Miskolcon. Temetésén a gyászbeszédet Dr. Bauer Miklós, a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára mondta el.
Osztályunk alapítójának máig élő emléke előtt szoboravatással tisztelgünk, amelynek apropóját születésének 90. évfordulója adja. A mellszobor alkotója Szanyi Borbála szobrászművész.
Az esemény Fővédnöke Dr. Csiba Gábor főigazgató főorvos. Az avatóbeszédet Prof. Dr. Bauer Miklós és Prof. Dr. Gerlinger Imre egyetemi tanárok mondják el. A szoboravatásra a Csillagpont Épület előtti Gyógyítók Parkjában kerül sor 2015. szeptember 4-én 14 órai kezdettel.
Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek. A cookie-adatok a böngészőben tárolódnak, és olyan funkciókat látnak el, mint amikor felismerik Önt, ha visszatér a webhelyünkre, és segítenek nekünk annak megismerésében, hogy melyek a webhelyünk látogatóink számára leghasznosabb részei. Köszönjük, ha lehetővé teszi számunkra ezen cookie-k használatát!