A Szürke ötven árnyalata óta a pikánsabbnál pikánsabb tartalmú, különböző „karikás” regények szinte futószalagszerűen kerülnek a könyvesboltokba, hiszen feltárult a könnyű és gyors bestsellerlistára kerülés újabb kapuja. Árvay Gréta is csatlakozott ezen gyártók sorába, noha azért az említett vonalnál tartalmasabb termékkel rukkolt elő. Az Elmerülve című regényben, a „Minden út Rómába vezet” mondást átfordítva, ezek az utak eltérő irányt vesznek, s nem Olaszországban, hanem itthon a Mystique-Clubban futnak össze.
A Msytique-Club elnevezésű hely egy budapesti swingerklub. A szereplők más szociális háttérrel, élettörténettel, emlékekkel, problémákkal rendelkeznek, mégis mindannyian itt kötnek ki. A hátukon cipelt súlyosabbnál súlyosabb kereszt elől itt vélnek menedéket találni. A valódi kérdés azonban az, hogy ez az igazi mentsvárat jelenti-e, amely tényleges gyógyírral szolgálhat problémáikra. A válasz nyilvánvaló: nem. Az emberi természet viszont hajlamos illúziókba temetkezni, valamint a pillanatnyi enyhülést-könnyebbséget választani a keservesebb és hosszabb, ugyanakkor tényleges megoldást hozó út helyett. Mindeközben a cél pedig minduntalan egy és ugyanaz: boldogság, amelyet a „hősök” másoknál próbálnak meglelni.
A regényben az író színes társaságot vonultat fel: akad például törékeny művész, vagy épp egy ambiciózus, a sikerben megcsömörlött vagy magányos és kapcsolatot görcsösen kereső középkorú ember is. Láthatóan a társadalom minél szélesebb rétegét igyekezett Árvay megragadni, hogy minél teljesebb körű képet adhasson arról, mikor, hol és miként tud félresiklani egy élet, és milyen következményekkel hova vezethet. Ebből kifolyólag pedig nem is összefüggő a regény, hanem inkább áll közelebb a novellagyűjteményhez.
Már eleve témájából kifolyólag megosztó lehet az Elmerülve, hiszen kényesebb területet feszeget, amely alapján simán rá lehetne sütni a szenzációhajhász bélyeget. Továbbmenve, meg lehetne vádolni a világszerte nagy siker aratott Szürke ötven árnyalata magyar utánzásának próbálkozásával is, a már felkorbácsolt hullámok meglovagolásának reményében.
Azonban mindez nem egészen igaz. Ugyanis ez a társadalom által elítélt, a közízlés határain kívül eső tevékenység mögött sokféle történet és odavezető ok bújik meg – mi pedig nyilvánvalóan (és zsigerből) a könyvborító alapján ítélkezünk. A szerző, miközben sorsokat bont ki, a lélektani oldalra helyezi a hangsúlyt. Ebből kifolyólag komolyabb, mélyebb hangvételű az írás, s nélkülözi azt a fokú perverzitást, amellyel a „nagytestvér” tett szert nemzetközi hírnévre.
Akiket furdal a kíváncsiság (márpedig titkon valószínűleg mindenkit), azoknak sok-sok bulvárjellegű könyv mellett/helyett érdemesebb „irodalmibb” szintűeket is olvasni, amelyek talán hitelesebb, nem pedig elferdített és torzított képet nyújtanak erről a világról. Árvay Gréta regényében megjelenő alakok élettörténetei elültetik a gondolatmagvakat, amelyek kapcsán számos kérdés merülhet fel az olvasóban; továbbá bizonyára más szemmel fogja szemlélni ezt a(z egyeseket pironkodásra késztető) világot – s ha ez sikerül, akkor az írónő Elmerülvével elérte a célját.
