Ez egy idézet abból a visszajelzésből, amit egy 9 éves kisfiú az édesapjáról mondott. De ezt majd később fejezem be, inkább az előzményeket írnám le. A II. Világháború óta 250 háború volt és napjainkban is folyik jó néhány. Például az izraeli-palesztin konfliktus, mely az egyik leghosszabb ideje tartó fegyveres szembenállás a világon. Elképesztő adat: világszerte háromszor több ember halt meg háborúkban az utolsó kilencven évben, mint az azt megelőző ötszáz évben.
Az egyre mélyülő erkölcsi válság jelei mindenhol megtalálhatóak. A hírek, a közösségi média egyre több ilyen történetet tálal fel: személyek elleni bűntettek, a drogok, lopások, csalások, árulások, céges és politikai vesztegetések és még sorolhatnám. Rövid idő alatt hatalmas hanyatlás és süllyedés következett be az erkölcsök terén. A szociális és a közösségi területek vezetői tanácstalanok a folyamatos visszaesések és a továbbra is fennmaradó helytelen viselkedésekkel szemben. Az elmúlt 50 évben nagy mértékű dekadenciába fordult az emberiség, ezért jó fantáziával el lehet képzelni azt a jövőt, ahol a Föld sivár, kietlen és romlottság található mindenütt. Ennek nem kellene így lennie! Miért dolgozunk és kelünk fel nap, mint nap? Mi a célunk? Hogy embereket hagyjunk egymást öldökölni, nézzük a lezüllött fiatalságot, tűrjük az emberi jogokat sértő bűnözést? Ezért vagyunk a világon? Én nem ezt gondolom.
A bolygón működik Az út a boldogsághoz megmentési kampány, mely hihetetlen egyszerűségével a fent említett borzalmakat hivatott megfékezni. Képes a dél-afrikai szélsőséges erőszakot nullára redukálni, képes „a világ gyilkosságfővárosa”-ként ismert mexikói városban 45%-os csökkenést elérni a gyilkosságokban. Képes a legszigorúbb drogtörvényeiről híres Indonéziában elérni, hogy a rabok tisztábbak, fegyelmezettebbek, szokatlanul nyugodtabbak legyenek. Képes egy 30 éve súlyos alkoholista férfit egy pillanat alatt „felébreszteni”, aki most minden okozott kárért teljes felelősséget vállal és folyamatosan hozza helyre őket.
És íme a címben lévő mondat története. Gyerekekből álló csoport hallgatta végig az előadást, mindenki kapott egy kis füzetet. Az egyik fiút rendszeresen verte az apukája: „Hazavittem a kis füzetet és megmutattam a „Szeresd és segítsd a gyerekeket!” című fejezetet. Elolvasta. Sírni kezdett, és azt mondta, hogy sajnálja, és hogy többet nem fogja csinálni. Az apukám most már nem ver. Így használtam a füzetet arra, hogy segítsek a családomnak!”.
Ezeket a változásokat kizárólag Az út a boldogsághoz program bevezetése érte el. A program alapja az L. Ron Hubbard által, 1981-ben írt mű, mely 21 szabályt tartalmaz, amik a boldog élet alapjait mutatják meg. Gondoljon bele, ha egyetlen füzet ilyen szintű változást okoz, akkor milyen pozitív hatásokat teremt mintegy 200 országban 113 millió Az út a boldogsághoz füzet.
Magyarországon is működik ez a program, évente több tízezer füzet kiosztásával, csoportokban tartott előadásokkal, és megvalósult gyermek programokkal járul hozzá, hogy országunkat boldogabbá tegye. Egy Szabolcs-megyei középiskola diákjai felismerték a lehetőséget és azonnal munkához láttak: csökkent képességű emberek intézetében jókedvet csináltak, nyugdíjasokat vidítottak fel, önkéntes munkával forró teát osztottak télen a fázóknak. A vezető tanár szerint: „Pozitívan megváltozott a gyerekek hozzáállása az élethez, így a többi emberhez is.”
