Rábapatona – Az idén a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének szervezésében, immár 17. alkalommal rendezték meg az Év Fagylaltja versenyt.
A soltvadkerti Szent Korona Cukrászdában tartott megmérettetésen, az ipari besorolású versenyzők (alapanyaggyártók, -forgalmazók) közül a Tutti Élelmiszeripari Kft. Sós-diós karamell fagylaltja nyerte el az aranyérmet a szabadon választott fagylaltok kategóriájában.
A Tutti Kft. fagylaltporait tekintve a tradicionális értékrendet képviseli – 5 féle csokoládé, 18 tejfagylalt, 27 gyümölcsfagylalt és 6 diabetikus jellegű fagylaltport gyárt és forgalmaz országszerte –, azonban az Év Fagylaltja versenyekre mindig valamilyen különlegességgel készülnek, és számtalanszor díjazottak is voltak már:
2002 Aranyérem – Krémvanília
2004 Aranyérem – Diabetikus vanília
2004 Aranyérem – Eper
2006 Aranyérem – Cappuccino
2008 Ezüstérem – Puncs
2009 Ezüstérem – Grillázs
2010 Bronzérem – Csányi sárgadinnye
2010 Közönségdíj – Csányi sárgadinnye
2014 Bronzérem – Túró
„A Sós-diós karamell fagylaltunk fejlesztése során az összeegyeztethetetlennek tűnő ízeket sikerült olyan harmonikussá varázsolnunk, hogy a zsűrit is levettük a lábáról.” – mondta Prohászka Ottó, a Tutti Kft. ügyvezető igazgatója.
Az Év Fagylaltja versenyen az idén a sárgabarack volt a kötelező íz, emellett egy szabadon választott fagylalttal indulhattak a résztvevők. 41 csapat nevezett 2-2 fagylalttal, tehát több mint 80 alkotás közül választották ki a díjazott műveket. Az év fagylaltjának minden esetben egy mestercukrász vagy cukrászat fagylaltját hirdeti ki a zsűri – idén Mányoki Krisztián pátyi cukrász Opera Royal fantázianevű alkotása nyert. A szakmai zsűri elnöke Csuta Zsolt csákvári mestercukrász volt, a társadalmi zsűri tagjai pedig Ákos énekes-előadóművész, Cseh László úszó, Lehoczki Ferenc, a város polgármestere, Frittmann István borász és Liptai Klaudia televíziós személyiség.
A fagylalt története*:
A fagylaltot valószínűleg először a kínaiak ismerték, mintegy ötezer évvel ezelőtt már hóból, tejből és gyümölcsökből kevert jeges édességet fogyasztottak a tehetősebbek. Valószínűleg egyiptomi közvetítéssel került a földközi-tengeri országokba. A történelem sok híres alakja volt fagylaltkedvelő, így például Nagy Sándor a katonáinak szolgáltatta fel a jeges édességet élénkítő hatása miatt, Hippokratész betegeinek ajánlotta gyógyírként, Nero császár több száz kilométerről is képes volt jeget hozatni a különleges édesség elkészítéséhez. Rómában igen kedvelt finomság volt a gazdagabbak számára. Marco Polo kínai utazásról visszatérve több fagylaltreceptet is magával hozott.
Az első, fagylaltot árusító kávéház valószínűleg Párizsban nyitott meg, ám a fagylalt addig nem terjedhetett el széles körben, amíg az ipari forradalom a konyhatechnológiát is el nem érte, hiszen a fagylalt előállítása, és főképpen folyamatos hűtése nagy kihívás elé állította a készítőket és drágává is tette a terméket. A 19. század végére már a legtöbb magára valamit is adó kávéházban lehetett kapni fagylaltot. Amerikába az 1700-as évek végén jutott el a fagylalt receptje. Miután 1904-ben Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, a fagylalt hordozhatóvá vált, növelve népszerűségét. 1923-ban Harry Burt szabadalmaztatta a „jégkrém pálcikán” elnevezéssel forgalomba kerülő, csomagolt fagylaltját.
Magyarországra a fagylalt osztrák közvetítéssel került a 18. században, és hamar kedvelté vált, az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben szerepelt fagylaltrecept. Akkoriban még leginkább a gyerekeknek ajánlották, bár voltak már olyan receptek is, amelyekben bort és pezsgőt is adtak a fagylalthoz, ezzel leginkább a férfiakat vonzva az édességhez.
