Bizonyára mindenki ismeri az Esőembert; egy testvérpár történetét, akik közül egyikük (a báty) autista. Cseréljük le a mentális betegséget epilepsziára, a főhősöket meg a gyengébbik nemre, s máris a Diane Chamberlain írta Kegyes hazugságok című regényhez jutunk. E műben tehát a felállás hasonló, de a mögötte lévő történet és mondanivaló teljesen más, ugyanis a lányt (s családját) és a nőt nem a vér, hanem egy sokkal nemesebb ügy, és ennek kapcsán sok, súlyos dilemma köti egymáshoz a hatvanas évek Amerikájában.
Ivy Hart mindössze tizenöt éves (gyakorlatilag még gyerek), mikor megtörténik vele az a tragikus esemény, hogy elveszt szüleit. Nyakára marad idős nagymamájáról, mentális zavarokkal küszködő nővéréről (aki átesett az állam által elrendelt sterilizáláson), s az ő fiáról való gondoskodás terhe – ráadásul nem a legideálisabb körülmények között, hiszen egy dohányültetvényes farmon élnek bérlőkként, emellett pedig saját problémájával, az epilepsziával is nap mint nap meg kell küzdenie. Egyre jobban foglalkoztatja a gondolat, hogy mindehhez talán többre van szüksége, mint ami tőle kitelik.
Ivy élete megváltozik, mikor a sors útjába sodorja a huszonkét éves és frissen megházasodott Jane Forrestert, aki új szociális munkáskánt kerül oda az ültetvényre Észak-Karolinában. Még akkor fogalma sincsen arról, milyen nagy szükség van a segítségére. Egyhamar mély érzelmi kötelékek kezdik fűzni pácienseihez, illetve az ő életükhöz (mi tagadás, ez természetes szakmai ártalom), ami sajnos feszültségekhez vezet a férjével és főnökével kapcsolatban. Ennek ellenére nem tudja megakadályozni (s valószínűleg nem is akarja), hogy bele ne ártsa magát Harték kapcsán a farm ügyeibe – olyan titkokba, amelyek sötétebbek, mint azt valaha képzelte volna. Hamarosan választás elé kerül: drasztikus lépésekhez folyamodjon-e, vagy kockáztassa meg, hogy elveszti a csatát mindaz ellen, amit eddig rossznak vélt.
Az ismertetésből is kiderül, hogy súlyos személyes és társadalmi dilemmákkal van teli ez a könyv – és egyiket a másik kapcsán ismerhetjük meg bővebben, egymás kölcsönhatásában. A közjóért, a társadalmi érdekekért való kiállás mindmáig téma (és az is fog maradni, míg világ a világ), s örökös probléma az ezek érdekében hozott személyes áldozatok – Jane is pontosan ezen megy át. Aztán hogy ki melyik mellett dönt, a saját lelkiismeretének dolga is.
A főhősök nehéz időkben élnek, mikor a sterilizálást állami törvénnyé iktatták fajegészségtani indokkal, és a társadalmi jövedelmi különbségei – kiváltképp az alsó és középosztályok közt – egyre csak nőnek. Ivy és Jane is szembesül azzal a nehézséggel, hogy elveik szembemennek az akkoriban elfogadott konvenciókkal és értékekkel, s úgy kénytelenek kitartani, harcolni, hogy nem egyszer elbizonytalanodnak, ahogyan ellenállásba ütköznek, egy rasszizmussal és szexizmussal jellemzett időszakban, amikor az idealista eszméket csírájában igyekeztek elfojtani.
Az írónő komplex, részletesen kidolgozott karaktereket épített fel, akik illenek a több mint fél évszázaddal ezelőtti Újvilágba, s akik mindegyike magával ragadó. Mindemellett pedig figyelt az apró részletekre is, hogy minden szempontból hiteles képet adhasson vissza a múltszázad e szeletéből és szegletéből. A köz- és szociális ügyek harcosainak minden bizonnyal el fogja nyerni tetszését a Kegyes hazugságok. Azonban persze nem csak nekik lehet érdemes elolvasni…
