A már hetvenhat éves Lawrence Block az egyik legnépszerűbb kortárs krimiíró, és bár Magyarországon még nem számít annyira ismertnek mint néhány pályatársa, történetei ezt megérdemelnék. A még mindig rendkívül aktív, egyszerre több sorozaton dolgozó szerző legújabb műve, a Sírok között a Scudder-széria tagja; mégpedig az exalkoholista exrendőrről szóló regények közül (legalábbis azok alapján, amiket olvastam), bár nem számít hibátlannak, összességében mégis az egyik legjobb.
Nagyon divatos manapság olyan, valamilyen módon bűnügyekhez kötődő regényeket írni, ahol a főhős kicsit kiszorult a társadalomból, valamilyen lelki vagy addikciós problémával küzd, és különben is szereti a maga módján intézni az ügyeket. Jo Nesbo Harry Holeja iskolapélda erre, de a Dexter-sorozat is jellemezhető így (de még hogy!), valamint J. K. Rowling, oppárdon Robert Galbraith krimisorozatának (első rész: Kakukkszó) főhőse sem éppen az a simulékony, barátkozó alkat.
Scudder is ilyen – neki a becsület és az igazság fontosabb, mint a mintaszerűség és szabálykövetés. Ez önmagában szépen hangzik, de azért igazából felvet pár komolyabb morális dilemmát. Végül is a demokráciában részben az a lényeg, hogy a bűnözőket nem vendettával győzzük le, hanem a jog eszközei szerint, objektív, független, szabályszerű, és nem irányított vizsgálattal nyomozzuk ki és ítéljük el a vétkest, legyen szó gyilkosságról vagy sikkasztásról. Ugye?
Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy néha jól jön egyfajta „takarító”, aki segít helyreállítani a világ rendjét. A fentebb említet sorozatok és hősök népszerűsége pedig alighanem abból adódik, hogy sokan úgy érezhetik (nem csak hazánkban), hogy szükség van olyanokra, akik törvényen részben kívüli eszközökkel korrigálják a törvényhézagok okozta anomáliákat. Azt persze ne felejtsük el, hogy ez sokszor magának az érintettnek is morális dilemmát okoz: ez történik itt is. Ez, valamint Block lendületes és izgalmas történetvezetése megérdemelte volna azt, hogy a Sírok közöttből igazán jó film szülessen.
Sajnos ez nem sikerült: a film nem tudta hozni a könyv pörgős színvonalát, bár a főszerepet megformáló, mostanában rendkívül – és nem méltatlanul – felkapott Liam Neeson mindent megtesz, maga a cselekmény a vásznon közel sem tűnik annyira izgalmasnak, mint az oldalakon. Szóval ezúttal nem azért ajánljuk a történet iránt érdeklődőknek inkább a könyvet, mert „az mindig jobb”, „a film sosem ér a könyv nyomába” és közhelytársai, hanem ezúttal egyszerűen jobban átélhető Block története, minden a fentebbi bekezdésekben említett szempont szerint.
