Az 1999. október 19-én kelt végzés napján még csak álmok léteztek, melyek további álmokat szőttek. Oly intenzívnek tűnnek az eltelt évek, hogy visszatekintve elmosódik a valóság és a tündérmese közötti határ.
Szeretném megköszönni mindazoknak a támogatását, akik meglátták bennünk az elhivatottságot és az eltökélt szándékot, melyekkel kitartóan és bizakodva igyekeztünk elérni céljainkat – és mellénk álltak! Hálával tartozom minden eddigi, mostani és leendő munkatársamnak, akik vették a bátorságot és közös erővel igyekeztek egyensúlyba tartani az olykor imbolygó és viharos tengeren evickélő „bárkánkat”. Igaz, néha a harmadik partot kerestük, … melyen talán néha ki is kötöttünk. Köszönet jár azoknak is, akik olykor göröngyöket gördítettek utunk elé, ugyanis ezzel arra sarkallottak, hogy jobbakká váljunk. Nem utolsó sorban köszöntjük a fogyatékossággal élőket, akik nélkül sivárabb lenne ez a teremtett világ. Jakubinyi László
