Bűnbe esni többféleképp, sokféle okból lehet – és itt most nem „holmi” tilos-titkolt vágyakról, szenvedélyekről van szó, hanem erőszakról. Többnyire és többek között általában megélhetési gondok miatt térhet rossz útra az ember. Azonban az ritka, mint a fehér holló, hogy egy viccből indul ki az egész. Pedig Owen Laukkanen Profi munka című krimijében pontosan ilyen helyzet állt elő.
A bűnözés is lehet munka. Legalábbis miután a munkát találni képtelen három srác és egy lány frissdiplomásként pontosan megtapasztalja, milyen jól lehet keresni már egy „szimpla” emberrablásból is (merthogy ezt a bűncselekménynek egy veszélytelenebb fajtájának ítélik meg) – csak a célszemély legyen milliomos. Képességeik megvannak a hatékonysághoz, így lebukásmentesen űzik az ipart – persze idegileg ez elég megterhelő, mert elég egy kis baki, és mindennek lőttek. Szinte Murphy-törvény – meg hát végtére is emberek –, hogy idővel bizony hibát követnek el.
Ez két év múlva következik be, s akkor bizony rendesen belekerülnek a slamasztikába. Hogy hol csúsznak el? Egyszerűen nem a megfelelő illetőt szemelik ki áldozatnak – mégpedig egy bűnözőt. Ezzel a nyakukba varrnak egy egész maffiát, na meg persze a hatóságok is a nyomukba erednek. Kirk Stevens tapasztalt nyomozó és a csinos FBI-ügynöknő, Carla Windermere minél előbb rács mögé szándékoznak dugni őket. Igazi amerikai stílusú üldözés veszi kezdetét, merthogy a bűnbanda azért nem adja meg magát egykönnyen.
A Profi munka több annál, mint amilyen szokványos kriminek tűnik. Kell egy izgalmas és érdekfeszítő sztori, amit ki is lehet pipálni. Viszont a felszín mögött tartalom is van, mégpedig pszichológiai. Az egész „projekt” egy nyári egyszeri próbálkozásnak indul: kíváncsiságból megnézik, mire mennek egy emberrablással. Magyarán feszegetik a határaikat. És a (akár a kezdők szerencséje miatti) sikeren felbuzdulva annyira felbátorodnak, hogy profi bűnözőknek képzelik magukat. Érdekes és izgalmas végignézni, hogyan építik fel a „vállalkozásukat”, amely aztán úgy dől össze, mint egy kártyavár. A legjobbak is hibázhatnak – ám az még veszélyesebb, ha annak hiszed magad. A baki után a cselekmény felgyorsul, egyre élesebb kanyarokat vesz, tele csapdákkal és meglepetésekkel.
A szereplők se nem jók, se nem rosszak. A négy jómadárral is lehet szimpatizálni, ha megértjük őket és átérezzük helyzetüket, bármennyire is törvénytelen az üzelmük. Ezáltal pedig még közelebb kerülhetnek az olvasókhoz. Annál is inkább, mert igazi barátság van közöttük, a bajban is kitartanak egymás mellett. Érdekességnek szolgál még az is, hogy mindenkinek megvan a maga szerepe, specialitása a csoporton belül.
A Profi munka profi munka: a krimin túl kapcsolódik a thrillerhez és a pszichológiához is. Így az ilyen beállítottságú olvasóknak nem nehéz megkedvelni a regényt. Aki egy a main streamtől kicsit eltérő művet keres, annak bátran ajánlott Owen Laukkanen története.