A történelem nevezetes uralkodói, csatái, háborúi által „fémjelzett” korszakok regény formában feldolgozása nem új keletű; rengeteg könyvet, sőt, többkötetes sorozatot lehet találni (ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a múlt kiapadhatatlanul gazdag tárházat jelent) – mondhatni, unalomig és roskadásig vannak tele velük a polcok. Mondhatni, mert attól, hogy a történelmi tények megmásíthatatlanul és objektíve adottak, az írói szabadság és fantázia – vagyis a fikciós – minden egyes regényt egyedivé tesz. Így van ez William Dietrich Ethan Gage sorozatával is, mely a napóleoni hódító háborúkat dolgozzák fel. A Töviskorona ennek hatodik, aligha az egyik (ha nem is a) legizgalmasabbra sikeredett része, amelyben a múlt és a jövő is belépnek mint idősíkok.
Gage számtalan módon szolgálta Bonaparte Napóleont: ha kellett, kémnek, kalandornak, s még kincsvadásznak is felcsapott; az oldalán harcolt Egyiptomban, az ügynökeként tevékenykedett Itáliában, Amerikában és Görögországban. Ám mostanra a köztük lévő kínos, nehézkes partnerségi kapcsolat úgymond „megsavanyodott”, és főhősünk bosszúra szomjazik Napóleon ellen, fia, Harry elrablásáért és felesége, Astiza életének veszélyeztetésért fejében.
Gage „beszivárog” Franciaországba, s arisztokrata királyellenes szövetségeseket találva, Párizsból szövögeti titkos tervét a hadvezér ellen, mely során meg akarja akadályozni Európa, s főleg Britannia elfoglalásában. Ennek keretében kísérli meg feleségével a koronázást szabotálni – na de nem akármilyen módon: az igazi diadémot egy töviskoronára cserélik le. E tett jelzésértékű, hiszen ezt a vallási relikviát értelemszerűen Krisztus viselte a keresztre feszítésnél. Ám a cselszövést leleplezik, s Astizát elfogják, míg Gage Angliába menekül.
Innentől az események hamarosan a franciák és a britek közti konspirációk közepébe sodorják – melyek közt ellavírozni nem kis erőfeszítésbe, leleményességbe és szerencsébe kerül. Ami nem lesz egy egyszerű „manőver”, mert ezenfelül mindkét fél árgus szemeinek figyelmébe kerül: feladata megkeresni egy találmányt, mellyel a jövőt lehet (ki)fürkészni.
A háborúk, az intrikák és az azok elleni tervek rendkívül izgalmassá és fordulatokkal telivé teszik a Töviskoronát. A napóleoni Párizs leírása pedig említésre méltóan elragadó, s az olvasás olyannyira magához vonz, hogy nehézkes tőle szabadulni (ergo, az ember nem igazán tudja letenni a könyvet). A főhős a maga egy félelmet nem ismerő, gondtalan gazemberrel felérő személyiségével, ám mindeközben helyén lévő szívével pedig kellőképpen érdekfeszítő – az pedig kifejezetten üdítő, örömteli, hogy nem a tipikus tökéletes jófiú szerepében tetszeleg, a szerzőnek köszönhetően.
A történelmi kalandregényekés thrillerek kedvelőinek szó nélkül ajánlott William Dietrich Ethan Gage sorozatának hatodik része (s persze a többi is), mely a jól felépített és kigondolt, illetve gyorsléptékű- és folyású cselekményével, gazdagon történelmi hátterével minden bizonnyal remek másoknak is remek választás, akik talán és remélhetőleg megkedvelik ezt a műfajt.
