A mai napon postai levél útján fordultam az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához kérve, hogy a levéltárban kezelt, a személyemre vonatkozó iratokat kutassák ki, majd azt részemre küldjék meg. A megküldött dokumentumokat hiánytalanul a nyilvánosság elé kívánom tárni. Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról szóló 2003. évi III. törvény 3. §-a szerint a megfigyelt és a harmadik személy a rá vonatkozó adatokat megismerheti.
Az úgynevezett rendszerváltást megelőző éveket diákként éltem meg, ettől függetlenül a már meggyengült, de a diktatúra jegyeit még kétségtelenül magán viselő rendszerben határozott meggyőződésem szerint jelentések és hatósági iratok születtek rólam. Középiskolás koromban egy alkalommal politikai tiszt hallgatott ki.
Magam részéről vallom, hogy az állampolgárnak joga van megismerni a választható és választott képviselők múltját, beleértve a párt- és bizottsági tagságot, az úgynevezett 6-os kartont, a munkadossziét, beszervezési nyilatkozatot. Mindezek dokumentálása persze elsősorban nem a politikai bulvár és szubjektív elemekkel tarkított publicisztikák dolga, hanem az objektív, a forrásokból tényszerű következtetéseket elfogultság nélkül levonni képes kutatók, történészek feladata.
Ezekben a napokban, mikor a közbeszéd és a sajtó a több mint 20 évvel ezelőtti eseményektől hangos, egyesek kötelességüknek érzik, hogy a múltamról a tények figyelmen kívül hagyásával beszéljenek. Kiemelt közszereplőként természetesen a közéleti tevékenységemet a nyilvánosság előtt, tabuk nélkül végzem, a múltamban nincs semmiféle titkolnivalóm. Vagyok, aki voltam, s leszek, aki vagyok. Istenhívő, magyar, három gyermek édesapja, nemzeti radikális politikus. Munkámat, ahogy eddig is, nemzetem, minden magyar polgár – éljen akár a megcsonkított, akár az elszakított területen – és a közjó előmozdítása érdekében kívánom végezni.
Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke
