Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitó fórumán kifejtette, hogy cél a teljes foglalkoztatás. Ám az is kiderült, hogy a teljes foglalkoztatás kapcsán elsősorban a közfoglalkoztatásra gondol. Mert kell, hogy az emberek érezzék, szükség van rájuk.
Ezzel szemben a rideg valóság: a közfoglalkoztatásban résztvevő, munkatapasztalattal, szakmával bíró emberek végletekig megalázottnak érzik magukat, fölöslegesnek és értelmetlennek a tevékenységet, amit elvégeztetnek velük munka vagy képzés címszó alatt. Úgy érzik, igazából a kormány magasról tesz arra, ki miből él meg, csupán a foglalkoztatási, munkanélküliségi statisztika manipulálásához van szükség ezeknek az embereknek „munkájára”. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a közfoglalkoztatási szerződéseket csupán április 30-ig kötik, és sehol nem tudják megmondani az önkormányzatok, munkaügyi központok, kormányhivatalok, hogy utána – a választások lezajlását követően – mi lesz, lesz-e egyáltalán valami. Mert a pénz addigra elfogy.
Komoly kérdés az is, hogy ha teljes foglalkoztatás megvalósítását ilyen módon képzeli el Orbán Viktor, vajon kiknek az adóbefizetéséből fogja finanszírozni a közmunkások bérét? A multiknál összeszerelő munkát végző, minimálbérnél alig többet kereső, egyébként a költségvetésből kapott munkahelyteremtő támogatásokból kifizetett bérek adózásából? Vagy a kereskedelmi multinacionális cégektől be nem szedett áfából?
A Jobbik zsákutcának tartja ezt az irányt, és kormányra kerülve a magyar vállalkozásokra alapozó gazdaságfejlesztéssel értékteremtő és a költségvetést gyarapító munkahelyeket fog létrehozni. A közfoglalkoztatást pedig átalakítjuk, hogy valóban értelmes, a munka becsületét is hirdető, munkára szocializáló rendszerként működjön.
Bertha Szilvia országgyűlési képviselő
