Ha valaki egy olyan alapos történelmi regényt szeretne olvasni, amely vetekszik a dokumentarista műfajjal, viszont a száraz tankönyvszerű tények helyett némileg izgalmasabb tálalásra vágyik, akkor jó helyen jár, ha Anya Seton nevét olvassa a borítón. A szerző műveire jellemző a rendkívüli alapossággal végzett háttér-kutatómunka – jóformán a védjegye. A hűség foglyai sem lóg ki a sorból ebben a tekintetben, melynek középpontjában az emberi hűség megtépázása-megmérettetése áll.
A jóslat elég ismert motívum, és köztudottan képes felforgatni az ember életét, néha fenekestül. Ez történik a főhőssel, Charles Radcliffe-fel is: egy cigánytáborban lesz része tenyérjóslásban. Sajnos, a(z amúgy katolikus vallású) lord számára – merthogy nemesi vér csörgedezik ereiben – nem sok jó hírrel szolgál a kézvonásait olvasó öregasszony: nem éppen happy end vár rá…
Ezek után Charles természetesen – akár egy engedelmes gyerek – járja a sors által kiszabott utat: részt vesz az Anglia és Skócia között zajló 1715-ös jakobita lázadásban, ami majd a Tower börtönébe juttatja. Testvére, James kivégzését követően megszökik Franciaországba, de szabadságának ára a titkos házasságból született kislánya, Jenny, akit maga mögött kell hagynia. Az éves során hol egymáshoz közelebb, hol pedig egymástól távolabb – olykor egy egész óceánnyi távolságra – sodorja őket az élet; a találkozásokat pedig rendre fájdalmas elválások követik. A sorscsapások, nehézségek, megmérettetések ellenére mindketten kitartanak a másik mellett, és küzdenek egymásért. Nincs akadály, amely apja-lánya egymás iráni hűségének útjába állhatna – egyet kivéve, ami elől senki élő ember nem bújhat vagy futhat el.
A hűség foglyai szimbolikája, illetve mondanivalója gyönyörű, ugyanis szó szerinti és mögöttes jelentése is van. Utal egyrészt Charles rabságára, másrészt pedig az ő és lánya között lévő kötődésre, az el nem szakadásra, a kitartásra, a küzdésre. Vajon igaz-e, hogy a hűség túlél? Mindezeken túl szól még a szeretetről, szerelemről, szenvedélyről és bátorságról is.
A sok-sok romantikus vonáson túl kellő alapossággal megismerhetjük a Radcliffe család szerepét a jakobita felkelésben, illetve hogyan támogatta – a általuk a jogos trónörökösnek tartott – Stuart Jánost James és Charles, hírüket, vagyonukat, rangjaikat-címeiket, és nem utolsó sorban életüket kockáztatva. Majd a család bukása – James lefejezése, illetve Charles száműzetése – után a fókuszba Jenny és az ő életének alakulása-folyása kerül.
A karakterek – ahogyan a történelmi alakok is valójában – közül akadnak jobban és kevésbé szerethetők is, van, akivel együtt lehet érezni, míg másnak legszívesebben bevernénk a képét. Bőven van tehát tér és lehetőség tér az olvasói szimpatizáláshoz.
Anya Seton műve több szempontból is ajánlott: nemcsak azért, mert bepillantást ad az angol történelem egy sötét időszakába, hanem az írónő választékos és igényes nyelvezete valamint kifejező stílusa miatt is. Összességében így minőségi és élvezetes kikapcsolódást nyújt. Kellhet ennél több?
