A Csillagainkban a hiba mint cím első olvasatra joggal pályázhatna valamely ezoterikus témát vagy asztrológiát taglaló könyvkategóriára. Szerencsére vagy sem – ki-ki döntse el maga –, de John Green regényének köze sincsen egyikhez sem. A leginkább fiatal felnőtteket megszólító többdíjas szerző műveiben az emberi érzelmek állnak a középpontban, miközben nyers őszinteséggel mond ki igazságokat. Ebben a művében a lehető szomorúbb és legfájdalmasabb témát dolgozza fel: az elmúlást, amelynek tragikus mivoltába humort, barátságot és szerelmet old bele.
A Csillagainkban a hiba két fiatal szerelméről és tragikus sorsáról szól. A történetet a 16 éves Hazel Lancaster szemszögéből ismerhetjük meg, akinél tüdőrákot diagnosztizálnak, de egy tumorzsugorító gyógyszernek köszönhetően nyer még pár évet. Az elkerülhetetlennel megbékélt lány nyugodtam éli mindennapjait, beletörődően, magányosan, elszigetelve magát mindenkitől.
Szokták mondani: ember tervez, isten végez. Hazel a rákbetegek támaszcsoportjában találkozik a 17 éves Augustus Waters-szel, egy intelligens, vicces, magabiztos fiúval, aki csontrák miatt elvesztette a lábát, derékba törve kosárlabdázó karrierjét. Hogy mi történik ezután? Bármennyire is klisé, de igen: a két kamasz körül elkezd izzani a levegő, és az egymás iránt érzett érzelmeik a későbbiekben tovább mélyülnek-fokozódnak.
A fentiek alapján talán joggal merülhet fel valakiben, hogy esetleg nem túl érdekfeszítő a regény, ám John Green gondoskodott arról, hogy igenis az legyen – és sikerült is neki. A Csillagainkban a hiba többet nyújt annál, mint hogy betekintést ad Hazel és Augustus esetén keresztül a betegek belső küzdelmeibe, érzelmi világába. Ugyanis a kamaszok meglehetősen éretten, felnőttesen, reálisan kezelik betegségüket, és nem ringatják magukat naivan a gyógyulás reményébe.
A két rendkívül szerethető főszereplő hozzáállása a rákhoz egyébként eltérő: míg Hazel a beletörődést választja, és úgy gondolja, senki sem értheti meg, min megy keresztül, addig Gus nem igazán tudja elfogadni, hogy nyomtalanul eltávozzon; azt szeretné, ha emlékeznének rá. Az ő életében nem ez az első alkalom, hogy felüti fejét az alattomos gyilkos: előző barátnőjét agytumor vitte el – így már érthető a rá jellemző az a fajta hozzáállás, hogy simán kihívná egy párbajra a betegséget, ha lehetséges lenne. Rajtuk kívül barátjukkal, a szeme világát elvesztett Isaac-kel ismerkedhetünk meg, valamint az író Van Houtennel, akinek lányát 8 éves korában ragadta el a rák.
A mindvégig nyomasztó-depresszív hangulata ellenére érdemes elolvasni John Green regényét (amelyből a híresztelések szerint jövőre a mozikba kerül a filmváltozat is). Számos dologra hívja fel a figyelmet – mint például az élet rövidségére, a fiatalság értékére. Továbbá, a szereplők rákról és elmúlásról való éleslátásának, valamint Gus metaforáinak köszönhetően kicsit más megvilágításból lehet elmélkedni-gondolkodni a témáról.
Végül, amit bebizonyít a Csillagainkban a hiba: együtt mindent könnyebb átvészelni, valamint a humor és a szeretet még a legszörnyűbb pillanatokat is elviselhetőbbé teszi. Hiszen, végtére is minden attól függ, honnan szemléljük – vagyis, hogy most üres-e az a bizonyos pohár félig, vagy azért van benne valamennyi? Persze, egy halálos betegségnél sajnos ennél árnyaltabb a helyzet, de mindenesetre ezt a két elvet, avagy szemléletmódot nem árt elsajátítani és alkalmazni a mindennapokban.
