Ismét megjelenik a világ egyik legnépszerűbb írójának, Stephen Kingnek az első, igazán nagy áttörést hozó regénye, a Carrie, melyből születését követően egy év alatt több mint egymillió példány fogyott – megcáfolva ezzel szülőatyját, Kinget, aki nem igazán hitt „lányában”: a városi legenda szerint csak felesége unszolására írta tovább az eredetileg novellának szánt történetet.
Nos, bárhogy is történt, jól tette, hogy – sok könyvbeli karakterével ellentétben – Carrie-t nem nyírta ki még születése előtt, ugyanis biztos, hogy egész írói pályafutása máshogyan alakult volna. Ha pedig a fentebb említett anekdota igaz, az ismét csak azt igazolja, hogy tényleg minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Látják, a horror-történetek kapcsán épp úgy teljesülnek az élet alapvető igazságai, mint bármely más területen. Csak a körítés sokkal véresebb.
A regényből már több filmváltozat is készült. 1976-ban Brian De Pálma rendezett egy nagy népszerűséget elérő alkotást, ám a show tovább folytatódik, Carrie története ugyanis ismét megelevenedik a mozivásznon. Az idei változat rendezője Kimberly Peirce, a két főszereplőt pedig a már sok sikeres alkotásban szerepelt Julianne Moore, illetve a Kick-Ass filmekből ismert Chloe Grace Moretz (címszerep) alakítja. Mint ahogy az a borítón is látszik, ez az apropója a jelenlegi könyvkiadásnak is.
Szemmel láthatóan nyomot hagyott az akkor még középiskolai tanárként dolgozó Kingen a környezete, a Carrie ugyanis egy amerikai középiskolában játszódik. Abba speciel nem merek belegondolni, hogy milyen sötét képek keringtek a szerző agyában a katedrán vagy a tanári szobában – a Carrie-ben tapasztalt vetület is épp elég ahhoz, hogy többet ne merjek sötétben végigmenni egyetlen iskola folyosóján se. Elég baj, hogy jelenleg az egyetememen is válság van, így sokszor takarékos állapotban világítanak csak az izzók. Ráadásul már hamar sötétedik…
Még akkor is ijesztő ez az egész, ha tudjuk, hogy az élet azért (legtöbbször) nem misztikus horror, és nem is sok fiatal lány mászkál a Carrie-éhez hasonló képességekkel. Ha azonban ettől eltekintünk, a történet fontos üzeneteket is hordoz. Felvet olyan komoly társadalmi kérdéseket, mint a túlzásba vitt diákcsínyek: ez ma, az internetes zaklatás, és a sajtóban olvasott tini-öngyilkosságok korában még fontosabb, mint a regény születésekor. Tudjuk, hogy létező probléma, tudjuk, hogy sokak életét keserítik meg, sokszor azonban csak végignézzük, ahogy néhányak legszebb éveiből tiszta rosszindulatnak köszönhetően sötét pokol válik.
Carrie azonban fellázad, és képességét – melyre valószínűleg csak a számos, rosszindulattal átfűtött nap hatására ébredt rá – segítségül hívva „kingi” mércével mérve is sötét bosszút áll. Be kell vallanom, hogy még nem olvastam túl sok könyvet a horrorszerzők koronázatlan királyától (ez a jövőben változni fog, melyet önök is nyomon követhetnek), így egyes részek még mindig a hatásuk alatt tartanak. (Egy rajongó azonban csak annyit mondott, hogy „ez nem is durva” – majd kiderül.)
Mindenesetre miután a tavalyi telem a szintén meglehetősen komor és brutális skandináv krimikről szólt, könnyen lehet, hogy a következő hónapok magányos és hideg estéit a King-regények fogják megtölteni tartalommal – és attól tartok, rettegéssel is.
