Érdekes felvetés: vajon mit bír el a gyermek? Ez alatt most nem a fizikai vagy mentális teljesítőképesség értendő, hanem lelkileg-érzelmileg hogyan, meddig képes feldolgozni az őt érő bármilyen hatásokat. Beth Hoffman, Déli álmok című regényében választ kaphatunk erre. A csalódás elkerülése végett: a cím és a paradicsomi szépségű könyvborító megtévesztő, mert nem egy szirupos tündérmeséről van szó. Hanem egy gyermek szomorú sorsáról, aki közel sem gyerekeknek való nehézségekkel és változásokkal kénytelen szembenéznie.
Azt hiszem, bármely szülő rettegett rémálma egy olyan kényszerszituáció, amelyben önellátásra való képtelenség miatt gondozásra szorul, s ezt a szomorú feladat ápoló-gondozó helyett gyerekére hárul. Pláne, ha az még nagyon fiatal. Az Ohio államban élő, 12 éves Cecelia édesanyjával több éve pontosan ezt éli meg. Camille ugyanis pszichotikus elmebetegségtől szenved, s a zavarodottság miatt sem az idővel, sem önmagával nincs tisztában.
Nem kegyes a sors a kis CeeCee-hez: édesanyja tragikus elvesztésével együtt meghal az is, amely a mondás szerint utoljára szokott: a remény. A sorstalanság tengerében a mentőöv egy idősödő rokonától, Dudi Caldwelltől érkezik, aki a kis CeeCee-t magához veszi Savannah-ba. A kislányra valóságos sokként hat a nők által irányított déli világ a maga egzotikusságával, excentrikusságával, jólétével és tömény illatfelhőbe burkolózó környezetével.
Azonban, mint tudjuk, mindennek megvan az ára valamilyen formában, így a kislány újra felfedezett boldogsága beárnyékolódik. Mindazon túl, hogy az ott lakó rendkívüli nők révén életre szóló tapasztalatokkal gazdagodik, Cecelia ebben lenyűgöző, mesés világban sem térhet le a felnőtté válás rögös útjáról: titoktartás, igazságtalanság és hovatartozás súlya nyomja CeeCee kicsiny, törékeny vállait. És ha mindez nem lenne elég, Damoklész kardjaként ott lebeg felette a bizonytalanság, hogy vajon örökölte-e édesanyja betegségét.
Legyen akármennyire is elcsépelt, a Déli álmok esetében fokozottan igaz: az élet a legjobb tanító. Beth Hoffman szépirodalmi regénye egy elveszett kislányról szól, aki a viszontagságok ellenére nem törik meg és össze, hanem, a körülményekhez alkalmazkodva és készen a tanulásra, a túlélésre játszik, s igyekszik újra megtalálni helyét a világban. Mindeközben nem egy, hanem több pótanyára tesz szert, akik egytől egyik szerethetők, nagylelkűek és odaadással törődnek CeeCee-vel. Jó tett helyébe pedig jót várj: cserébe a lány új színt visz az életükbe, és erősebbé válik a köztük lévő barátság köteléke.
A Déli álmokban tehát a főszerep a női nemé, olyan nézőpontokból megvilágítva, mint a barátság, az erő és kitartás, az anya-gyermek kapcsolat. Mindamellett, hogy a regény alaptörténete komoly, szívszorító, akadnak benne olyan momentumok, melyek mosolyt csalnak az olvasó arcára. A számos bölcs gondolattal együtt pedig egy képzeletben tett, varázslatos déli utazás élményével is gazdagodhat.
Bártfai Eszter
