Az Alaptörvény minapi korrekciója nem javított a hazai alkotmányosság vészes állapotán. A kormányerő a módosítással leginkább saját nemzetközi megítélését kozmetikázná, miközben a „korrigált” szabályok tartalmi alkotmányellenessége megmaradt – állapítja meg közös értékelésben az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért.
Az Országgyűlés hétfőn ötödik alkalommal módosított az Alaptörvényen. Átlagosan 125 naponként változtatott rajta valamit ugyanaz a kormánytöbbség, amelyik nemrég megalkotta. Az Alaptörvény a jelek szerint gyorsabban avul, mint az okostelefonok vagy a személyi számítógépek. A meglévő legitimációs és tartalmi hiányosságok mellett a gyakori toldozgatás az alkotmányosság maradék illúzióját is eloszlatja: az Alaptörvény aktuálpolitikai érdekérvényesítés eszközeként használja a politikai hatalom birtokosa.
Az ötödik módosítás az Alaptörvény szintjén is megszünteti az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének ügyáthelyezési jogát, a választott bírákból és a Kúria elnökéből álló Országos Bírói Tanácsot (OBT) pedig a bírósági igazgatásban közreműködő és a bírósági igazgatás központi szervét – az OBH-t – felügyelő igazgatási szervként nevezi meg. Ezek a valóban indokolt módosítások azonban csupán az alacsonyabb szintű jogszabályokhoz és a már megvalósult helyzethez igazítják az Alaptörvényt.
A politikai hirdetések médiaszolgáltatásban való közzétételének szabályait a módosítás csak látszólag változtatta meg. A korábbi szabályozás kifejezetten tiltotta a kereskedelmi médiában folytatható politikai kampányt, míg a mostani módosítás következményeként a kereskedelmi tévéknek is „lehetőségük” lesz ingyenesen politikai hirdetést sugározni. Azzal, hogy a kereskedelmi médiaszolgáltatók is csak ellenérték nélkül közvetíthetik a politikai hirdetéseket, kizárólag belátásukon múlik majd, hogy a piaci alapon értékesíthető reklámidőben eljuttatják-e a választópolgárokhoz a pártok üzeneteit. Mivel erre ésszerűen nem lehet számítani, így az Alkotmánybíróság által is alkotmányellenesnek ítélt helyzet, vagyis a választási kampány közszolgálati médiára történő korlátozás, nem változik.
Az előterjesztő szerint „a vallási közösségek helyzetének megnyugtató rendezése” indokolta az egyházakra vonatkozó szabályok módosítását. Valójában azonban az új alaptörvényi rendelkezés nemcsak fenntartja az egyháztörvény hatályba lépése nyomán keletkezett jogsérelmeket, hanem immár nyíltan kimondja a vallási közösségek közti megkülönböztetést. A módosítás továbbra is annak alaptörvényi lehetőségét biztosítja, hogy az Országgyűlés a vallási közösségek közül privilegizált státuszt („bevett egyház”) biztosítson azoknak, amelyekkel a kormány együtt kíván működni „a közösségi célok elérése érdekében”. A részletszabályokat tartalmazó egyháztörvényben a minden vallási közösségre vonatkozó „közös” szabályok egyes elemeikben megfelelnek ugyan az alkotmányos követelményeknek, ám a privilegizált kategóriával a szabályozás továbbra is diszkriminatív marad. Sőt, a bevett egyházi státusz elnyerése is az Országgyűlés hatékonyan nem támadható döntésének eredménye lesz.
A teljes véleményt itt olvashatja: http://helsinki.hu/wp-content/uploads/Nem-akarasnak-nyoges-a-vege-20130918.pdf
Magyar Helsinki Bizottság
Hungarian Helsinki Committee
