Napjainkra a fogyókúrahullám már-már cunami nagyságú és erősségű méreteket öltött, és egymást érve jelennek meg az újabb és újabb (garantált sikert ígérő) diéták. Ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni rajtuk, nem is beszélve az optimális módszer kiválasztásáról. Egy-egy kudarc bizony nagyon el tudja keseríteni a mindenre elszánt fogyókúrázót, pláne ha már a sokadik nekifutásról van szó. De gondoljunk csak bele: nincsen két egyforma szervezettel és adottságokkal rendelkező ember, így nem biztos, hogy ami Mariskából Barbie-babát faragott, az Juliskánál is ugyanolyan sikerrel válik be.
A most bemutatásra kerülő módszer megalkotója az amerikai származású dr. Barry Sears biokémikus és táplálkozástudományi szakember, aki új megközelítést alkalmazott: többéves modern molekuláris biológiai kutatások és saját kísérletei eredményeire alapozva dolgozta ki a hormonháztartásra épülő Zóna-diétát. Ehhez kapcsolódva jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában Sears két könyve is, melyek nagy segítséget nyújtanak a technika után érdeklődőknek.
A tudatos, egészséges életmódot folytatók valószínűleg nem először találkoznak a „zóna”kifejezéssel a szakzsargonban: ezt a jelzőt magáénak tudhatják már az edzés és a menü szavak is. A táplálkozás terén a Zóna egészen más jellegű szemléletmódot jelent: az nem abszolút, hanem relatív megközelítést alkalmaz a tápanyagokkal kapcsolatban. Vagyis a kalóriaszámolgatás helyett a fókuszban az elfogyasztott ételekben található szénhidrát-fehérje-zsír arányáll. Ezáltal elérhető, hogy a szervezet a szénhidrátok helyett zsírokat „fogyasszon”, s egyéntől függően beálljon a testsúly az optimális, vagy legalábbis az azt megközelítő szintre.
Enni pedig bármit szabad – igen, bármit, nincs véget nem érő tiltólista –, csak az aranyszabályról nem szabad megfeledkezni: naponta ötször, meghatározott időközönként a tápanyagarányokat betartva étkezzünk. Ennek pedig megvan a maga oka: a tápanyagok beépülnek a sejtekbe, hatással vannak a hormonokra, ami összességében befolyásolja a szervezetet – tehát kémiai kölcsönhatásban állnak egymással (sőt, még a testmozgás is szerepel az „egyenletben”). A kulcs mindebben pedig az inzulin, s így már értelmet is nyer a Zóna-diéta mint elnevezés. Segítségével ugyanis a vércukor úgymond „zónában” tartható, azaz megakadályozhatók a kilengések, ingadozások, amik dr. Sears kutatásai szerint szerepet játszanak a különféle betegségek kialakulásában.
Azok számára, akiket meggyőzött a módszer, és mellette teszik le a voksukat, bizonyára jó szolgálatot fog tenni dr. Barry Sears két könyve. A Bill Lawren szerzőtársával írt, A Zóna – A táplálkozás menetrendje című kötetben elméleti szinten mélyedhetünk el a módszerben. Tudományosan alátámasztva, közérthetően magyarázza el a Zóna lényegét, összehasonlítva más elterjedt fogyókúrás-diétás irányzatokkal. Emellett, receptek is találhatók, valamint függelékek a Zóna-módszerben használatos különféle paraméterek kiszámítását elősegítendő.
A másik könyv, melyet a diéta atyja Dr. Riccardo Pina-val írt, már jóval gyakorlatorientáltabb: tanácsokkal, útmutatásokkal megmutatja, hogyan is építhető be a Zóna-diéta a mindennapokba. A szerzőpáros ezúttal sem mellőzi a szükséges elméleti hátteret, valamint a fentebb már említett mutatószámok kiszámolásához szükséges táblázatokat és leírásokat, viszont mintaétrendeket és több receptet állítottak össze.
Hangsúlyozandó, hogy a Zóna-diéta nem csupán sokadik a számtalan sok fogyókúrás módszerek lassan végeláthatatlanul hosszú sorában, hanem egy életmód – azaz nemcsak az álomsúly eléréséig, hanem egy egész életre szól. Általa szervezetünk egyensúlyba kerülhet hosszú távon, s számos területen megtapasztalhatjuk jótékony hatását, kezdve a kinézettől a közérzeten át egészen a mentális és fizikai teljesítményig. Aki belevág és elkötelezi magát, esélyt ad magának a (nem anyagi értelemben vett) jóllétre.
Bártfai Eszter
