A népszerű amerikai krimiíró, Lee Child immár sokadik műve jelent meg magyar nyelven a General Press Kiadó Világsikerek-sorozata jóvoltából – az egyre népesebb rajongótábor, és e sorok írójának (akinek, talán nem árulok el nagy titkot, a szerző az egyik kedvenc szórakoztató irodalmi írója) nagy szerencséjére, ráadásul, ha a nemrég megjelent Összeesküvés talán nem is a legkülönlegesebb, de az biztos, hogy az egyik legizgalmasabb Reacher-regény lett.
A történet szerint négy ember (és velük együtt egy autó) tart Kansasból kelet felé, azt remélve, hogy Chicagóba érnek reggelre. Ez tipikus amerikai életkép… A vezető az útra fókuszál, a mellette ülő férfi végeláthatatlan sztorikat mesél – eddig továbbra is tipikus amerikai életkép.Hátul pedig egy nagydarab férfi, eltört orral, mint stoppos utazik a társasággal – ez pedig a legtipikusabb amerikai életkép, ahol ugyan mostanra az országúti stoppolás már kezd kimenni a divatból, de a 20. században komoly kultusza volt. A stoppos balján egy feltűnően szótlan és ijedt nő gubbaszt – na, ez már nem annyira tipikus amerikai életkép…
Egy órával később egy férfi vérbe fagyott holttestére bukkannak egy nebraskai szivattyúállomáson. Korábban két fekete öltönyös emberrel látták őt bemenni, de kijönni senki sem látta. Percek alatt értesítik a megyei seriffet. Valamint, ahogy az már több Lee Child könyvben is előfordult, néhány órán belül már az FBI is bekapcsolódik a nyomozásba anélkül, hogy tudnák, ki volt az áldozat, és vajon mit keresett azon a helyen… A stoppost pedig, aki keletre tartott, Jack Reachernek hívják.
Márpedig azt már tapasztalhattuk, hogy a szövetségi munkatársak milyen nehezen találják meg a közös hangot az igazából az ő munkájukat (magas szinten) elvégző, hallgatag egykori katonai nyomozóval…
Az alaphelyzet tehát tipikusan Lee Child-szerű, hisz a magányos hős Reacher épp valahonnan utazik valahova (leginkább ő sem tudja, hova és miért – bár ez most nem egészen igaz), véletlenül belebotlik egy rejtélyes bűncselekménybe, amelyet először kevésbé, aztán később a maga módján fel akar göngyölíteni. Az előző mondatból egyébként a „maga módján” az egyik leglényegesebb momentum, hisz Child introvertált hőse épp azért válhatott olyan népszerűvé, mert autonóm és önbíráskodó személyiségével felidézi a klasszikus vadnyugat legszebb cowboyhagyományait.
Lee Child legújabb, lebilincselően izgalmas krimijében senki és semmi sem az, aminek látszik. Az egyre növekvő feszültség, és az egyre sodróbb lendületű történet mindvégig kétségek és izgalmak között tartja nemcsak főhősünket, de az olvasót is, egészen a váratlan és kirobbanó végkifejletig. Sőt, Reacher higgadt természetét és alacsony, koffeinnel szinten tartott vérnyomását ismerve az olvasók nagy részét jobban is, mint őt.
DicsukD
