A norvég sikerkrimi-író, Jo Nesbo regényeivel foglalkozó cikksorozatunk legújabb „epizódjában” a szubjektív megítélésünk szerint (a Hóember melletti másik, egyébként a szó szigorúan jó értelmében vett) legbetegebb művét vizsgáljuk szakmainak álcázott módon. A Boszorkányszög a szerző egyik legmozgalmasabb, mégis a krimi-műfaj eredeti formájához mérten legklasszikusabb műve – és talán az egyetlen olyan, amely a világon bárhol megtörténhetne, nem csak Norvégiában.
A történet szerint, az egyébként (emberileg és meteorológiailag egyaránt) fagyosan hideg Oslo hőségtől szenved, s a városi rendőrségnél, aki csak teheti, szabadságon van. Amikor egy fiatal nőt meggyilkolnak a lakásán, Tom Waaler, a mintarendőr, az osztályvezetői poszt várományosa mellé a testület fenegyerekét, a különc Harry Holét rendelik ki. A régi ellenségek számára egy egyszerű ügyben sem volna zökkenőmentes az együttműködés, ám mint kiderül, ez az eset bonyolultabb, mint gondolták. A holttest egyik ujját levágták, s szemhéja alatt egy vörös gyémántot találnak… Ráadásul további bökkenő, hogy a gyilkosság megismétlődik egyszer, majd még egyszer…
Cikkünk címében a könyvcímet játékosan kettébontottuk – ez nem csak a gyerekes szóvicc kedvéért volt, de azt is erősíteni szerettük volna, hogy a regény cselekménye két erős szálon egyszerre fut.
Egyrészt ugyanis a rendőrség keres egy minden hájjal megkent pszichopata, vagy legalábbis magát annak álcázó sorozatgyilkost, akinek sem a motivációja, sem a szándéka nem ismert, és aki miatt a „boszorkányszög” lakosai veszélyben vannak. (Akinek ez az utalás felkeltette érdeklődését a regény iránt, nyugodtan elolvashatja).
Másrészt pedig a könyv betekintést enged a norvég rendőrség belső működéséve, annak rendszerébe, vagyis a belső korrupció burjánzása miatt inkább rendszertelenségébe – hogy a nyomozóval együtt járhassunk mi is a végére az immár kötetek óta húzódó fegyverkereskedelmi botránynak is.
Mindez azonban csak az alap – a fűszer rajta, mint az összes Nesbo-regény esetében, a főszereplő nyomozó, Harry Hole. Már korábban is leírtuk, tipikus antihős, egyszerre introvertált, alkoholista és lassú, melyek amúgy idegesítő tulajdonságok, őt azonban valamiért mégis szereti szinte minden olvasó… Ezúttal emberibb arcát is megismerhetjük, külön érdekessége ez a Boszorkányszögnek.
Összességében tehát csak ajánlani tudjuk a skandináv krimik e gyöngyszemét – éppúgy, ahogy a sorozat többi tagját, melyek áttekintését hamarosan folytatjuk. Mivel a szórakozás nem csak rózsaszín és vidám lehet, hanem borongós és borzongós is, részünkről jó szórakozást kívánunk mindenkinek – hisz ez a könyv célja is.
DicsukD
