A kormány elhibázott döntéseit, jogszabályait újabb, kapkodó intézkedésekkel próbálja orvosolni. Ennek eredménye azonban csak a még nagyobb káosz, a támogatási rendszerben pedig egyre több zavarosban halászó visszaélő lesz.
A lakhatási támogatás ötletével a kormány mintegy beismerte, hogy nem képes ott munkahelyeket teremteni, ahol a leginkább szükség van rá, inkább az országon belül próbálják átcsoportosítani a dolgozókat. Ez valamivel jobb, mintha ezek az emberek külföldre mennének dolgozni, ám a családok szétszakítottságát, a munkavállalók gyökértelenné tételét nem lehet hosszú távú megoldásnak tekinteni.
A lakhatási támogatás rendszere számtalan kérdést vet fel, melyekre a kormányzati anyagokból és a rendeletből nem derül fény. Honnan lesz rá finanszírozási forrás? Nem fogja a kormány félúton felmondani a támogatási rendszert pénzhiány miatt, és így cserben hagyni a szerződéssel lekötött dolgozókat? A támogatási feltételek ellenőrzéséhez, nyilvántartásához és követéséhez szükséges bürokratikus, informatikai rendszert mikorra építik ki? Addig senki nem kap majd támogatást, mert az csak papíron fog létezni? Ha valaki aláírja a munkaszerződést, és aztán nem ítélik meg részére a lakhatási támogatást, az mit kezd a helyzettel? Aki támogatást kér, annál a helyben végezhető közmunka lehetősége lehet-e alapja az elutasításnak? Hogyan fogják ellenőrizni és kiszűrni a lakcímkártyás, rokonhoz átjelentkező visszaéléseket? Arra sincs válasz, hogy a támogatás másfél évének lejárta után hogyan tovább? Mehet vissza munkanélkülinek a dolgozó, és átadhatja helyét egy másik támogatottnak?
Annyi a tisztázatlan körülmény, hogy a Jobbik szerint a kormány megint úgy készül milliárdokat költeni, hogy nem biztosítja, valóban a célnak megfelelően helyezzék ki ezeket az összegeket. Ez pedig a mutyik és visszaélések melegágya lehet.
Bertha Szilvia, a Jobbik országgyűlési képviselője
