Július 1-jétől, az új Munka Törvénykönyvének hatályba lépésével, a kötelezően előírt minimális munkaközi szünet sem része már a munkaidőnek, így például a napi 8 óra esetén előírt minimum 20 perces, jellemzően ebédszünet sem. A versenyszférában – ha a cégnél működő érdekképviselet valami csoda folytán képes rá – kollektív szerződésben ettől mégiscsak eltérhetnek a felek, és maradhat a régi szabályozás. Ám az állami szektorban erre semmi lehetőség nincs.
Ez például azt jelenti, hogy aki eddig 12 órát dolgozott (jellemzően a váltott műszakos beosztásokban), és törvény szerint ebben a munkaidőben kötelezően kellett összesen 45 percnyi szünetet kapnia (evés, ivás, mosdóhasználat), annak most már vagy le kell dolgoznia a szünetet, vagy a fizetését csökkentik az időarányos résszel. Ennek oka, hogy – az eddigiekkel ellentétben – már ez a törvényben előírt minimális szünet sem része a munkaidőnek.
Ahol tehetik, ott természetesen a munkáltatók majd megnövelik az egy főre eső munkaidőt, és az így feleslegessé vált dolgozókat kirúgják. Ahol erre nincs lehetőség, mert például kötött a váltott műszakos időbeosztás, ott a fizetéseket csökkentik.
Ez ismét egy hibás koncepció, ami a kormány kommunikációja szerint munkahelyeket teremt, ám valójában csak jövedelemcsökkenést vagy munkahelymegszűnést eredményez. További munkahelyek létrejöttéhez a Jobbik javaslatainak megfogadása szükséges: a bérek közterheinek csökkentésére és vállalkozóbarát gazdasági környezet megteremtésére lenne szükség. A munkahelyek minőségének javításához pedig megfelelő garanciát nyújtó munkajogi szabályozás szükséges, mely pont ellentétes irányú a kormány jelenlegi irányvonalával.
Bertha Szilvia, a Jobbik országgyűlési képviselője
