Az egymillió új munkahely kormányzati célként történő hangoztatása immár nem csak nevetséges, de dühítő is a magyar emberek számára. A kormány intézkedései kapcsán – legyen szó állami vagy versenyszféráról – mindenhol drasztikus leépítési hullám kezdődött január 1-jével.
Az állami szférában, példátlan módon, nem kímélnek senkit, legyen kismama, nyugdíj előtt álló vagy egyedüli családfenntartó. Ha nem fér bele a drasztikusan csökkentett dolgozói keretszámokba, repül. Az akár 20-30 éve államigazgatásban, önkormányzatoknál dolgozó, a versenyszférában esélytelenül munkát kereső embereket minimális végkielégítéssel, azonnali hatállyal mentik fel, és a hangoztatottakkal ellentétben teljes mértékben magukra hagyják őket.
Ugyanis a Start közmunkaprogram és a Karrier Híd program is csak szavak szintjén létezik.
A közmunka rendszer sem indult el még a gyakorlatban: A Fidesz-kormány januárra egészen egyszerűen nem juttatott forrást erre a célra. A munkanélküli ellátás immár csupán 3 hónapig jár, és összegét a minimálbérben határozták meg. Ezek után marad a 28 500 forintos segély. A felnőttképzés egyébként is torz rendszerét hatékonyságjavítás címszó alatt teljesen szétverték.
És esély sincs miben reménykedni az embereknek, hiszen a versenyszférában is tömeges leépítések indultak el. A minimálbér drasztikus megemelése, a bérekre rakódó terhek növelése és a cégeket sújtó egyre nagyobb anyagi kötelezettségek miatt sorra szűnnek meg a vállalkozások vagy csökken a teljesítményük és ezzel a dolgozók száma is.
Az egymillió új munkahely álmából miként lett ilyen durva valóság? Az Országgyűlésben és a médiában a Jobbik által hangoztatott aggodalmak, javaslatok miért találtak süket fülekre vagy gúnyos mosolyra? Nem tudjuk a választ. Vajon hozzá nem értésből vagy szándékos társadalomrombolásból? Mindkét esetben nyilvánvaló a Fidesz-kormány alkalmatlansága. Végső kérdés, hogy meddig rombolhat még, és milyen áldozatokkal jár majd a visszaút a gazdasági szakadékból?
Bertha Szilvia, a Jobbik országgyűlési képviselője
