Miskolc város nyolc évszázados kultúrtörténetének első kortárs, átfogó, szépirodalmi antológiája debütál a 81. Ünnepi Könyvhét alkalmából, a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban (Győri kapu 27.) A reprezentatív antológia a Spanyolnátha művészeti folyóirat kiadásában, a Spanyolnátha Könyvek-sorozat 7. darabjaként jelenik meg. A kötet támogatója a Nemzeti Kulturális Alap és Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata. „Az egykor körülkerített Miskolc határait árok- és sáncrendszer óvta, ezeket jól őrzött városkapuk törték meg: ezeken keresztül lehetett a városba bejutni, mellettük vámszedőhelyek, kocsmák és vendégfogadók várták az ide látogatókat. A település növekedésével a kapuk egyre távolabb kerültek eredeti helyüktől, végül már pusztán elméleti határt jelentettek. Az egykori védőrendszer emlékét a mai napig fennmaradt kapu elnevezésű utcák nevei őrzik: a Győri kapu, Szentpéteri kapu, Csabai kapu és Zsolcai kapu ma is fő közlekedési útvonalak elnevezései, amelyek mentén a valamikor Diósgyőr, Sajószentpéter, Hejőcsaba és Felsőzsolca illetve Miskolc közötti forgalmat bonyolító városkapuk álltak. (A kevésbé ismert Fábián kapu a bábonyibérci szőlőkbe vezetett. A belváros szívében található Sötétkapu nem egy utca, hanem egy boltozatos kocsibejáró elnevezése.)”
„2010-ben lesz Miskolc 800 éves település. Valójában lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb. Az írásos emlékek arra utalnak, hogy nyolcszáz éve annak, hogy Miskolcra érkeztek ama Miskóc nemzetség tagjai, akik alapítói ennek a városnak. Ezért döntöttünk úgy, hogy legyen ez az esztendő Miskolc fennállásának 800. évfordulója.” (Részlet egy városvezetővel készült interjúból, 2010. január)
„Miskolc város szlogenje: A nyitott kapuk városa. Üzenete érthető a városban, s érthető a városon kívül is. Miskolc „befogadó”, szívesen vendéglátó, marasztaló jellegét sugallja. Mindegyik miskolci valamelyik kapuban lakik, vagy arrafelé tart, ha hazafelé indul.”
„…a legtöbb pesti kávéháznak megvolt a maga írója, aki éjfélkor a kapucíner mellé tintát és tollat rendelt és hajnalig gyilkos szemmel nézegette azokat is, akik a szomszédos asztal mellé merészeltek telepedni.” (Krúdy Gyula)
Vass Tibor, a Spanyolnátha művészeti folyóirat főszerkesztője, a Miskolc KapuCíner szerkesztője, arra kérte a nyolc évszázados Miskolcot köszöntő kötet alkotóit, hogy elsőközlésre, kimondottan erre az alkalomra készítsenek írást, bármilyen, általuk választott műfajban. A hívó szó a város, ill. a kapui voltak: az írásban szerepelnie kellett a Miskolc szónak, és/vagy az alábbi utcanevek legalább egyikének: a Győri kapu, a Zsolcai kapu, a Szentpéteri kapu, a Csabai kapu, a Fábián kapu; vagy a Sötétkapu elnevezésnek.
A Miskolc KapuCíner szerzői:
Bazsányi Sándor, Bedecs László, Bene Zoltán, Berka Attila, Csabai László, Csorba Piroska, Deák-Takács Szilvia, Dicső Zsolt, Dukay Nagy Ádám, Falcsik Mari, Fazekas Csaba, Fecske Csaba, Fedor Vilmos, Ficsku Pál, Filip Gabriella, Fodor Tünde, Gáspár Ferenc, Géczi János, Gyarmati Béla, Halász Margit, Halmosi Sándor, Hegedűs Mária, Jánosi Zoltán, Jenei László, Kabdebó Lóránt, Karosi Imre, Keresztury Tibor, Király Levente, Korpa Tamás, Kunt Balázs, Láng Eszter, Lapis József, Magolcsay Nagy Gábor, Ménes Attila, Mezei Gábor, Miklya Zsolt, Mizser Attila, Molnár Krisztina Rita, Nagy Bandó András, Nagy Csilla, Nagy Gabriella, Nagy Pál, Nagy Zsuka, Novák Valentin, Onagy Zoltán, Oravecz Péter, Papp András, Petőcz András, Porkoláb Tibor, Puskás Balázs, Rónai-Balázs Zoltán, Simon Adri, Sütő Csaba András, Szalai Zsolt, Száraz Miklós György, Szávai Géza, Székelyhidi Zsolt, Szénási Miklós, Szenti Ernő, Szkárosi Endre, Tarján Tamás, Tenczer Tamás, Turányi Tamás, Ungváry Rudolf, Üveges Tamás, Vörös István, Zsávolya Zoltán, Zsille Gábor.
A kötet a szerzők portréit és rövid szakmai életrajzát is közli.
Könyvterv, tipográfia: Székelyhidi Zsolt. Fotó: Séllei Zsolt. Szöveggondozás: Deák-Takács Szilvia
A Miskolc KapuCíner bemutatói:
1. Június 3-án, csütörtökön este 6 órától, Miskolc, Ifjúsági és Szabadidő Ház Ifi-Net Kávézója: a Szabó Lőrinc + Miskolc KapuCíner című rendezvényen a Spanyolnátha a nyolc évszázados Miskolcot köszönti; vezeti: Filip Gabriella;
2. Június 4-én, pénteken délután 3 órától a miskolci ünnepi könyvhét színpadán, SPN CsomóPont rendezvény, a Szinva teraszon pódiumbeszélgetés az antológiáról; vezeti: Filip Gabriella;
3. június 5-én, szombaton este 7 órától a Pont Kiadó Vörösmarty téri sátránál, SPN CsomóPont rendezvény a Könyvek Éjszakáján;
4. június 13-án, vasárnap déltől a 7. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválon, Hernádkakon, a Spanyolnátha-kertben.
A kötet a könyvhét ideje alatt Miskolcon csak a Miskolci Galéria Múzeumi boltjában, ill. a bolt könyvheti pavilonjában, valamint Budapesten, a Pont Kiadó Vörösmarty téri sátrában lesz megvásárolható. A kötet ára 4.900 Ft. A június 3-i bemutatón megjelenő közönség kedvezményt kap a kötet árából.
A kötet anyagából a Spanyolnátha művészeti folyóirat szeptember 19-én, a Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat keretén belül megjelenő őszi száma válogatást közöl.
A 3-i bemutatót a Spanyolnátha Furman Imrére emlékezve rendezi. Furman Imrét a Spanyolnáthában Filip Gabriella és Petőcz András búcsúztatja. A nekrológok a folyóirat érintett szerkesztőségi híre alatt található linkekre kattintva olvashatók.
Ízelítő a kötetből:
„…Ide menekül az ősz, / a hegyekből a tél, az Alföldről a nyár, a tengerről / a tavasz. A Sötétkapun átkel a sötétség két démona, / fogadják a menekülteket. Ide menekül maga / a tenger is a globális túlmeleg elől” (Vörös István)
„Miskolc egyedülálló város – no persze sok szempontból az. Egyedülálló vonásait két csoport rendszeresen hangsúlyozza, a lokálpatrióták és azok, akik nem kedvelik.” (Fazekas Csaba)
A ’Szinvapark’ szó – éppúgy, mint a ’Miskolc Pláza’ – saját magán kívül az égvilágon semmit nem jelent. Saját magán belül meg persze az épület ezernyi tarkabarka, harsány-zajos dolgát, no és a tarkabarka, harsány-zajos dolgokkal bíbelődő embereket. Az életformát. Az élet formáját. Hogy milyen az élet mostanság Miskolcon, az Ady hídon. (Bazsányi Sándor)
„Ha nem vagyok magamnak elég érdekes, / Miskolc mindig szívesen tönkretesz, / mikor nem vagyok elég jó magamnak, / megszerzem őt halálos kalandnak.” (Simon Adri)
„Tízpercenként elcsikorgott egy peronos villamos a Városház tér vagy a színház felől, az utolsó lépcsőről többnyire lelépett valaki, és átsétált az orrom előtt a Sötétkapun a Béke moziba. Ilyenkor igyekeztem elfordítani a tekintetemet, mert szemkontaktus esetén százöt százalékra odajött a villamosról épp leugrott csávó, testvérem, nézzél már két forintot, a Fehér farkasok megy, megnézném, csak nincs nálam lóvé, tudod.” (Keresztury Tibor)
„Soha nem lesz már akkora házam, mint akkor, soha nem lesz olyan védett fekhelyem, mint amelyik akkor végigért egy egész folyosón – Miskolc egyik kapujától a másikig.” (Tarján Tamás)
Részlet Vass Tibor előszavából:
„Antológiát általában (máshonnan) hozott anyagból szerkesztenek, ide pedig külön dolgoznia kellett a szerzőnek; így van rendjén, szép élet a katonaélet, csak az a baj sej haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet. Teljes úgy lenne a történet, ha a viseletet megosztaná Önökkel, de tisztán szerinte elsősorban nem ezeket a dolgokat kellene látniuk, különben is, kit érdekel arról a tudomás, hogy a kötet hányszortízhetes értékállóságával szemben hány percnyiek egyes arcos- és harcoskodások, hisz itt sem fontos, melyik családból ki hol és hogyan volt kedveskatona. Meg hogyan lesz mennyire nem túlnagyszavas, hogy a kötet szerzőinek sorsán a város sorsa is múlhat, a város sorsán pedig ott múlhat a szerzőké. Meg hogy ha van benne életköz, akkor miért és mennyi lehet benne közélet, várospolitika. Politikaváros, köszönöm, önömkösz. Sőt: önömszök. Meg hogy tanyázik benne tősgyökér miskolci; városiasul bennszülött kinnélő, falvas-tagságú szervezet. Vékonyul kínszülött bennélő, darabig itt élt, életig itt darabott. Meg hogy fényezik átutazók, hogy árnyékolják az utazókát, ahol az utazóka nem mindig a bőrönd becézett neve. Meg hogyha az egy imamalomban őrlők ugyanazt a nyitnikéket hallják ki a Fohászati Művek műszakváltáskor szóló dudájából, miért nem csak a város kapuira gondolhatnak. Azt mondja, többen megférnek az árnyaskerti csárdában, mint elsőre gondolnánk; nem egy asztalnál ülnek, de ha a kisebb-nagyobb társaságokat egy közös térben ér váratlan áramszünet, a hirtelen sötétben kis időre mintha társaiknak érezhetnék a messzebb- vagy kívülállót. Azt mondókálja, hogy talán gyakrabban kéne spontán áramszünet, mint ahányszor tudatosan oltják rájuk a villanyt, hátha másképpen is szóba állnának egymással. Meg hogy kiskatona, ugorj a Teszinvádba. (…) többek között emlékvers, versemlék, novella, füzér, fazár, ilyen-olyan tudomány, szájönsz, fiksön, esszé, szépre alkalmazott próza, az alkalmazás szép póza teszi alakját mindenre késszé.”
A Spanyolnátha Könyvek jegyzéke:
1. Székelyhidi Zsolt: Ördöngős; versek, Szkárosi Endre ajánlásával, 2009
2. Berka Attila: Lada Béla nem hal meg; kisregény, Kőrösi Zoltán ajánlásával, 2009
3. Jelenlét50 – Petőcz András 50. születésnapjára; szerk.: Fodor Tünde, 2009
4. HogyÖt – Az ötéves Spanyolnátha antológiája, szerk.: Vass Tibor, 2009
5. Hunlandia – A Spanyolnátha és a Dotclouds (NL) antológiája, szerk. Székelyhidi Zsolt, 2010
6. Vass Tibor: Semmi szín alant; versek, 2010
7. Miskolc KapuCíner – A Spanyolnátha Miskolc-antológiája, szerk.: Vass Tibor, 2010
