A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség mellett működő Schnitta Sámuel Magyar Éttermi Kultúráért Emlékbizottság, hagyomány teremtés céljával hirdette meg az I. Schnitta Sámuel Országos Szakmai Tanuló Versenyt. Ennek az Észak-magyarországi elődöntőjét rendezte meg Miskolcon, 2010. március 10-én a Schnitta Sámuel MÉK-E. Észak-magyarországi Régiója.
A versenyre nyolc olyan oktatási intézmény csapatai jelentkeztek, amelyek vendéglátó szakemberek képzésével foglalkoznak a térségben.
Nógrád megyéből a salgótarjáni Táncsics Mihály Szakközép-, és Szakiskola,
Heves megyéből:
- az Egri Vendéglátóipari Szakközép-, és Szakiskola,
- a Károly Róbert Vendéglátóipari Szakképző Iskola, Gyöngyös
Borsod-Abaúj-Zemplén megye területéről öt képzőhely:
- a Berzeviczy Gergely Szakközépiskola és Szakképző Központ, Miskolc
- a Surányi Endre Szakképző Iskola, Kazincbarcika
- a Szentpáli István Vendéglátó Szakközépiskola és Szakiskola, Miskolc
- a Trefort Ágoston Szakképző Iskola, Sátoraljaújhely
- a Vay Miklós Szakképző Iskola, Sárospatak
A megnyitón a szervezők nevében, az országos verseny programigazgatója Vantal Gábor, a Schnitta Sámuel MÉK-E. Észak-magyarországi Régió elnöke köszöntötte a megjelent csapatokat és vezetőiket. A rendezvény helyszínének otthont adó Szentpáli István Vendéglátó Szakközépiskola és Szakiskola Igazgatója Csehovics József az iskola nevében kívánt eredményes szereplést, majd a zsűri bemutatása következett. A zsűrik vezetője Török István a Schnitta Sámuel MÉK-E. elnöke, tagjai szakács szakmában, Boros László Venesz díjas mesterszakács és Dózsa György Schnitta díjas éttermi mester, a pincér zsűriben pedig a környékbeli régiókból delegált szakemberek pontoztak, Kovács Mihályné, Barabás Zoltán Schnitta Sámuel díjas éttermi mesterek, valamint Balázs Bertalan a Miskolci Borbarát Társaság Elnöke. Az MNGSZ. elnöke Prohászka Béla megnyitója után indult a feladatok megoldása, amit a versenyző fiatalok egyre izgatottabban vártak.
A verseny egy egész napos odafigyelést igénylő feladatsorból állt, és igazi csapatmunkára volt szükség az eredményes szerepléshez. A két szakács, egy cukrász és két pincérből összerakott csapatok feladatai között, elméleti és gyakorlati megoldást igénylő feladatok voltak. A szakmai totókérdések között a szervezők kíváncsiak voltak többek között arra:
- milyen nemzet étele a sztrapacska
- miben van különbség a süllő és fogas között
- ki nyert elsőként a Gasztro-Olimpián tíz aranyérmet, cukrász szakmában
- mi az ászokfa
- milyen mennyiség az icce
- Ifj. Marchal József melyik Észak-magyarországi szállodát vezette.
A konyhai versenyzők az előre ismert nyersanyagkosárból, általuk összeállított négyfogásos ételsort kellett, hogy elkészítsenek. Ennek a feladatnak a megoldására négy óra állt rendelkezésükre, a fiatal versenyzők ennek megfelelően szorgoskodtak a konyhán és a cukrászüzemben. A szakács zsűri tagjai a konyhában zajló munkát, annak szervezettségét, tisztaságát, szakmai megfelelőségét, és az élőmunka feladatnál az étteremben a vendég előtti ételkészítést is értékelték.
A pincérversenyzők első feladata egy eszközfelismerés volt, amihez a szervezők három lehetséges variációt készítettek elő, amely közül Prohászka Elnök úr keze választotta ki azt a tizenöt eszközt, melyet fel kellett ismerniük a csapatoknak, majd közvetlenül ezután indult a díszterítés, melynek témáit előre ismerhették a csapatok. Ez az alkalom a „Pünkösdi vacsora Palócföldön” nevet kapta, ami – már ekkor tudta a Török István a zsűri elnöke – nem könnyű feladat lesz a versenyzők számára. Az alkalomhoz a csapatoknak menükártyát kellett szerkeszteniük a minden csapat számára rendelkezésre álló számítógépeken. A terítés mondhatni rutinszerűen zajlott, azonban egy-egy figyelmetlenség itt is becsúszott, pl. a vaj kés nem került a terítékre, a szalvétát nagyobb méretűre sikerült hajtani, mint a terítéshez használt alaptányér mérete, a poharak helyének bizonytalansága. A zsűri értékelése után fújhattak egyet a pincérversenyzők a következő feladat megismeréséig.
A talán legnehezebb feladatsor következett az étteremben versenyzőknek, ami két asztali munkából és angol felszolgálással történő ételkiszolgálásból állt össze. A szakácsok által készített ételsorhoz a pincércsapatoknak, a versenyre való felkészülés ideje alatt eljuttatott hét kevert ital egyikét kellett elkészíteni a vendégek érkezését követően a kisegítő asztalon, ez az ital a sorsolás alapján a Mojito volt. Az ételek ugyan ismertek voltak a pincérek számára az azonban nem, hogy milyen bort ajánljanak hozzá, ez csak ekkor derült ki. A szervező Schnitta Sámuel MÉK-E. Észak-magyarországi szakemberei ugyanis, a versenyző csapatok földrajzi környezetében lévő három borvidék – a mátraaljai, az egri, és a Tokaj-hegyaljai – boraiból kínáltak egy válogatást, amelyet a rendezvényt támogató borászok, pincészetek ajánlottak fel. Ezeket a borokat itt ismerték meg a csapatok, s kellett dönteniük, akár a szakácsversenyzők véleményét is kikérve, mely borokat szolgálják fel a vendégeiknek, s ennek kiválasztása után még hátra volt a menükártya számítógépes szerkesztése is.
Azt pedig, hogy ez a verseny ne csak elméleti legyen, az ezután vendégfogadással kezdődő feladat volt köteles bizonyítani. Minden csapat asztalához a szervezők négy-négy vendéget „adtak át” a csapatoknak azzal, hogy innentől ők gondoskodjanak a jóltartásukról. Az élő munka varázsa, a pincérversenyzők feszültségének oldódása előbb utóbb a mosolygós versenyzőket mutatta meg az asztaloknál ülőknek.
A kevert ital készítése után, a csapatok a saját ételsorukból kiválasztott ételt készítették el a vendég előtt így volt, aki salátát kevert volt, aki trancsírozott és volt, aki desszertet flambírozott vendégei számára. Az ételekhez pedig a korábban kiválasztott borokat kínálták az asztaloknál ülőknek. A pincér és szakács zsűri az asztalok között közlekedve figyelte a munkafolyamatokat, hogy értékelni tudja a csapatok teljesítményét mely alapján kialakult a véső sorrend.
Az eredményhirdetés elején Török István a zsűri elnöke értékelte a csapatok egész napos kitartó munkáját, tanácsaival, a hibákra történő figyelem felhívásával, útmutatásaival segítve a tanulók jövőbeni hasonló versenyeken való szereplését. Ezután Járcsics Emiltől az MNGSZ. Miskolc és környéke Régió elnökétől, a résztvevő valamennyi csapat emléklapot és ajándékokat vett át.
A szakács csapatok teljesítménye alapján az MNGSZ. Miskolc és környéke Régió különdíját a miskolci Berzeviczy Gergely Szakközépiskola és Szakképző Központ csapata vette át Szabó István mesterszakácstól. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a gyöngyösi Károly Róbert Vendéglátóipari Szakképző Iskola csapata állhatott fel, a második a miskolci Berzeviczy Gergely Szakközépiskola és Szakképző Központ csapata lett. Az első helyezett csapat s egyben, aki az Észak-magyarországi Régiót az országos döntőben Pécs városában képviselheti a miskolci Szentpáli István Vendéglátó Szakközépiskola és Szakiskola, akik elnyerték Prohászka Béla az MNGSZ. Elnöke által az abszolút elsőnek felajánlott serleget is. A dobogón végzett csapatok díjait Prohászka Béla az MNGSZ. elnöke, Török István a Schnitta Sámuel MÉK-E. elnöke, Szilágyiné Bán Anna a BOKIK titkára, valamint Vantal Gábor, a Schnitta Sámuel MÉK-E. Észak-magyarországi régió elnöke adták át.
A díjátadás végén Prohászka Béla zárta be az egész napos versenyt, aki hangsúlyozta, az erőpróba lehetőséget adott a versenyzőknek és a felkészítőknek is arra, hogy tudásukat összevessék a többi csapatéval, akik hasonló képzésben részesülnek. Példaértékűnek minősítette a verseny szervezését, amellyel egy hagyományteremtő rendezvény első állomásán vagyunk túl.
Vantal Gábor
Schnitta Sámuel MÉK-E.
Észak-magyarországi régió elnöke
