A kis falu végéig áll kocsisor, s már kora délelőtt óriási tömeg fogad bennünket a falu közepén lévő rendezvényen. Véres hurka, májas hurka, cigányka, savanyúság, szalonna, kolbász, töltöttkáposzta, s ki tudja hányféle finomság került terítékre, és a zsűri elé – a csodálatosan feldíszített asztalokon, fatálakon a szombati ötödik tardi Hurkafesztiválon.
Csetneki László a rendezvény fő „atyamestere” hol itt tűnik fel, hol ott, itt segít, ott konferál, amott szervez, s rohanás közben sorolja a számokat: – Az idén 37 csapat nevezett, 43 féle savanyúság és 17 versenyző, 51 féle szalonnája mérettetett meg. A szihalmi Virágh Dénes hentesmester 112,1 kilogrammos mangalica szalonnakabátja csúcsot döntött. A sok hagyományos ” disznóság” mellett van néhány igazán különleges íz is. A zsűrinek nem volt könnyű feladata, de a pálmát a Tiszacsegei Hagyományőrző Klub vitte el.
Czufor József polgármester láthatóan elégedetten jön-megy intézkedik, fogadja a vendégeket:- Nagyon drukkoltunk, hogy jó idő legyen, s az égiek meghallgattak bennünket, igaz egy kicsi sár van, de ez a legkevesebb. Sokan látogattak el a rendezvényünkre, a versenyzők is és a vendégek is az ország minden részéről és még a határon túlról is velünk töltik ezt a kulturális csemegékkel is megtűzdelt napot. Felkészültünk alaposan, nem csak kóstolni, hanem vásárolni is lehet a „disznóságokból”.
Szépen feldíszített asztal mellett dolgozik apa és két fia.Gajdán Antal két szakács fiát kísérte el Hajdúböszörményből, s már a fatálon gyönyörűen sorakoznak a májas hurkák, hozzá kosárkában pogácsát kínálnak a zsűrinek:-Mi így segítünk a gyerekeknek. Ha már ezt a szakmát választották, visszük hozzuk őket a versenyekre, hogy minél többet tapasztaljanak.
Cserépfalu polgármestere köténybe öltözve kínálja a májas, a gerslis és a francia hurkát, amelybe még tejszínt is kevertek az asszonyok. A tardiak kisvikhanci hurkája a fűszerezésben különbözik a többitől, míg a tardi 30-asok főszakácsa azt mondja, hogy nem szabad sok majoránnát tenni a májas hurkába, mert sütésnél keserű lehet.
Hiába mindig tanul az ember. Betévedek egy kis helyiségbe, ahol a szigorú zsűri már a savanyúságokat és szalonnákat bírálja. Nekem legjobban egy vegyes savanyúság ízlik, nemcsak az íze jó, hanem a friss színes látvány is tetszik. Rácsodálkozom a fehér sós szalonnára, mire mondja Opóczki Sándor mesterszakács, a zsűri tagja, hogy nem csak a főzéshez kiváló alapanyag, hanem sok ínyenc szereti nyersen is ez a füstölés nélkül sóban pácolt szalonnát.
A hévizi Rogner Hotel fiatal szakácsa Tatár Attila azt mondja, hogy Ők a véres mellett, hajdinás hurkát is készítettek, hiszen valamikor ezt is használták amikor a rizs még nem volt ennyire elterjedt. – Kicsit erősebben kell fűszereznünk, mert a hajdinának van egy sajátságos íze, de nagyon ínyenc falat lesz.
A „felsőtárkányi templomosok” véres hurkájába abálva kerül a vér, és pici szerecsendiót is tesznek bele, de a „Nánási állótarajúak” azt mondják, az övék mert azért különlegesen jó ízű, mert a hagymás vért elkészítik, s az kerül a véres hurkába. No a görömbölyi csapat is kitett magáért mert kecskeméti forralt bort locsolt a szarkás hurkájába, amelybe még egy kis aszalt szilvát is tettek.
Körbe érek a tornacsarnokban, s a sarokban mintha egy gazdag kamrába csöppennék, a demecseri Gyimesi családhoz, akinek apraja nagyja eljött a fesztiválra. A mangalicából készült öreg szalonna illata a legcsábítóbb, de azért a mellé kínált finom forralt bor is jól esik a vendégeknek. Egy szó mint száz, finom is volt, szép is volt, különleges is volt, így aki Tardon szombaton éhes maradt csak magára vethet…
Orosz B.Erika
fotó:Orosz László
