„Itt van az ősz, itt van újra…” Megjelentek a legújabb őszi-téli konfekciók, borfesztiválok tömkelegéről adnak hírt az újságok, s ismét középpontba került az évszak egyik legnagyobb slágerének számító tök is. Nem volt azonban az mindig így. Gyermekkoromban csak – hogy is fogalmazzak finoman – a nem épp kedvelt tökfőzelék kapcsán kerültem érintőleges viszonyba e zöldségfélével, de ahogy telnek-múlnak az évek, az én előítéleteim is megkopni látszanak, s a tököt ma már nemcsak lámpásként tudom elképzelni az asztalon.
A tökfélék családja (Cucurbitaceae) rendkívül változatos és sokoldalú, tagjait – közel 500 fajtát – étkezési célra, takarmánynak és sok esetben olajnak is termesztik. A közönséges vagy étkezési tök (Cucurbita pepo) nagy hagyományokkal bíró kultúrnövényünk, amely napjainkban ismét egyre fontosabb szerepet tölt be a magyar konyhaművészetben. A megannyi tökfajta között találunk egylaki és kétlaki növényeket, lágy- és fás szárúakat egyaránt, termésük alakja és formája pedig rendkívül változatos. Szára több méter hosszan elnyúlik a talajon, fénykedvelő, s mint ilyen se az árnyékot, se az alacsony hőmérsékletet nem tűri jól. A napfény hiányát azonban a kiváló minőségű talaj képes csaknem 100%-ig kompenzálni. Rokonaihoz – uborka, patisszon, cukkíni – hasonlóan termése toktermés, amely a főzőtök esetén halványsárga színű. Eredeti őshazája India és Kína, innen spanyol kereskedők útján került Európába az 1500-as években, ahol a népi nyelv rögtön több találó névvel – dinka, főzőtök, úri tök – is illette.
Az étkezési tök népszerűségét igen sokoldalú felhasználhatósága és az egyre többet kutatott beltartalmi értékei adják. Rendkívül kedvelt a reformkonyha híveinek körében, s ma már a magyar háziasszonyok sem csak levest és főzeléket készítenek belőle. Legjobb, ha zsenge tököt vásárolunk, hiszen amelyiknek kőkemény a héja, azzal meggyűlhet a bajunk pucoláskor és főzéskor egyaránt. Ha a tök szára friss, nyugodtan megvehetjük. Sok helyen ezt a zsenge tököt ugyanúgy kirántják, mint rokonát, a csillagtököt, s tölteni is inkább ez alkalmas. A nagyobb tököket már érdemesebb legyalulni. A gyalult tök nagyon jól viseli a mélyhűtést, ezért sok háztartásban így rakják el télire is. A laskát – vagy más néven istengyalulta tököt – pedig kifejezetten téli eltartása termesztik.
A tökmagot is nagyon sokféleképpen hasznosíthatjuk, tehetjük pogácsába vagy kenyérbe, a pirított és sózott tökmag pedig kedvelt csemege.
Egyre több tökből készült receptre bukkanhatunk szakácskönyvekben és éttermek kínálatában, aminek többek között az az oka, hogy egyre több kutató kezdett el foglalkozni e zöldségféle adottságainak vizsgálatával, s még őket is meglepte ennek sokszínűsége és gazdagsága. Jelentős a cukor-, fehérje-, vitamin-, nyomelem-tartalma. A huszonegy fajta karotinból nyolc található benne, köztük olyan is, mely az immunrendszert erősíti. Levében szerves nátrium és só található, amiket a máj nagyon jól tud hasznosítani, így cukorbetegeknek ajánlott a nyers tök fogyasztása, mivel a só és a nátrium a vérbe felszívódik, és ezzel egyidőben csökken annak cukortartalma. Mégsem elsősorban emiatt emelik ki az egészséges életmód hívei a többi zöldségféle közül. Fiziológiás értékei ugyan elmaradnak más növényekétől, viszont a kiváló rostanyag és a biológiailag tiszta víztartalom jelentősen emel megítélésén. Emellett termésében található magvak gazdagok fehérjében és esszenciális zsírsavakban, de található bennük még fitoszterol, E-vitamin, szelén, mangán, réz és cink is.
Az elmúlt pár évben számtalan fesztivál született azzal a céllal, hogy a tököt népszerűsítse, s a régen hagyományosnak számító ételeket megismertesse és megszerettesse az emberekkel. Így bukkantak többek között a tök-lapcsánkára, a különböző zamatú tök-ivólevekre, számtalan tökből készült süteményre és a tökös-mákos rétesre. A lapcsánka eredetileg reszelt krumpliból készül, kevés liszt, esetleg tojás, só és fűszerek hozzáadásával, forró olajban ropogósra vagy lágyabbra sütve. Önmagában vagy öntetekkel tálalják. A töklapcsánka krumpli helyett tökből készül, neve, elkészítési módja és fűszerezése tájegységenként változik. Érdekes, hogy ez általában nem sütőtökből készül.
A méhészek figyelme is egyre gyakrabban fordul a tök felé, hiszen ahogy mondják a teljesen érett sütőtök jól megsütve önmagában is olyan édes, mint a méz. Hosszú ideig a vegyes virágmézet és az akácmézet ismerte a nagyközönség, de az igények megváltozásával hagyománya lett a tiszta repce-, napraforgó-, akác- és hársméznek is, de ha nagy területen virágzik a tök, oda is kitelepítik a méheket. Divatos a gyümölcsök és az olajos magvak kombinálása mézzel. A gyümölcsök és magvak rendelkeznek a szükséges vitaminokkal, nyomelemekkel, a méz pedig fokozza hatásukat.
Igen, sokat változott a világ. Egyre gyakrabban fordulunk a könnyen és változatosan elkészíthető ételek felé. A tök egyike ezeknek. Nincs is annál jobb, mikor hűvös őszi estéken sült tök illata tölti be a gyertya meghitt fényébe burkolódzó szobát.
